A templom harangjának hívó szavára érkeztünk meg a Lázár szombati vecsernyére, amelynek keretében a búzának, kenyérnek, magának az életnek a megáldásán vehetünk részt. Olyan érzésem volt, hogy Én is részesülök ebben az áldásban.
Ezt követően átsétáltunk a Zarándokházba, ahol Dalanics Zoltán parókus atya elmélkedését hallgathattuk meg Lázár szombattól kezdve a Nagyheti eseményeken keresztül a Feltámadásig.
„Aki fél, abban nem tökéletes a szeretet” (1Jn 4:18) - magában a szóban benne van, hogy félig szeret, a félelem és szeretettlenség bizonytalanságot szül, ami köveket gördít közénk és Isten közé. (Lázár sírja) Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét.
A virágvasárnap Jézus bevonulása Jeruzsálembe szamárháton, egy egyszerű teherhordó, aki a világ súlyát vitte, mi saját bűneinket visszük, de Jézus leveszi rólunk ezt a terhet.
Ebben a lecsendesedett állapotban a Nagyhét történéseit hallgatva átérezhettük annak jelentőségét, hogy szolgálnunk kell egymást, úgy ahogyan Krisztus tette azt az utolsó vacsoránál minden apostolnak egyenként megmosta a lábát.
A közel húsz résztvevő nemcsak lelkileg töltődhetett fel, hanem sokat nevethettünk, és a legfontosabb, hogy közösen készültünk húsvét ünnepére.