I. Szent Anna napot ünnepeltek Hajdúnánáson

A Görögkatolikus Metropólia kiemelt feladatként tekint a gyermekvédelemre, amit az elmúlt években lépésről-lépésre fejlesztett. 2011-ben a Görögkatolikus Egyház, azon belül a Szent Lukács Szeretetszolgálat, mint fenntartó átvette a gyermekvédelmet a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzattól, így lett a Hajdúnánáson működő Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelemi Központ is a hálózat része.  Majd a metropóliai átszervezések következtében, idén március 1-jén a Hajdúdorogi Főegyházmegye lett a központ új fenntartója, és ez azt is jelentette, hogy Fülöp metropolita atya Szent Anna védelmébe ajánlotta az intézményt.

Egyházi naptárunkban július 26-án ünnepeljük Szent Annát, azonban nyár közepén az intézményben több tábor is van, és technikailag nem lehetne méltó módon megemlékezni az égi pártfogóról, ezért november 21-én az Istenszülő bevezetése a templomba ünnephez kötik az intézmény „búcsúját”.  Így rendhagyó módon nem nyáron, hanem november derekán tartják meg a jövőben is a Szent Anna napot.

Terdik János atya, a Főegyházmegye pasztorális helynöke és Lukács Imre parókus atya vezetésével hálaadó Szent Liturgiával kezdődött a nap, melynek részeként két ikont is megszenteltek.

Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének – énekeljük a tropárban. Az Isten bemutatkozik a templomban és előre hirdeti majd Krisztus eljövetelét – mutatott rá prédikációjában Terdik János atya. Azért is kezdte tanítását ezzel, mert már a karácsonyra készülődés idejében vagyunk, és szépen megadja ennek az időszaknak a hangulatát a templombavezetés ünnepe, melynek hátteréről a Jakab ős-evangéliumban olvashatunk. A történetből kiderül, hogy Szűz Mária édesapja Jóákim és édesanyja Anna nemcsak bevezetik lányukat a templomba, hanem ott is hagyják őt, nevelésre.

Kétféle szolgálatot mutat be egy másik történet, ami minden Mária-ünnepen elhangzik, méghozzá Márta és Lázár testvérének Máriának a története. Ez a szentírási szakasz János atya szerint arra világít rá, hogy szorgalmasan, ugyanakkor értő figyelemmel kell végezni feladatainkat.

- Sok mindent biztosíthatnak a nevelőszülők is a gyermekeknek: ételt, ruhát egyéb földi javakat, de ha nem ülünk oda és nem hallgatjuk meg őket, akkor nem fejlődnek, akkor csak ellátottak lesznek. Az, hogy mi van a másik lelkében, gondolataiban mindennél fontosabb – fogalmazott János atya.

Az ünnepség a református közösség házban folytatódott, ahol Gargya Zsolt intézményvezető is köszöntötte kollégáit. Mint mondta, noha ő nem volt részese a fenntartóváltásnak, de úgy véli, hogy ez az intézmény azért működik kiemelkedően, mert elhivatott dolgozói vannak. Ugyanakkor hálát kell adni a Jóistennek azért, hogy a Görögkatolikus Egyház több mint tíz éve segítő kezet nyújtott, mert talán sokan nem tudják, de az állami intézményfenntartói elképzelésekben olyan tervek is voltak, amik akár bezáráshoz vezettek volna.

- Biztosíték tehát a „görögkatolikus” jelzés a névben – hangsúlyozta az intézményvezető, aki szerint Szent Anna révén megint egy többletet kapnak a jövőt illetően. Tudja, hogy sokszor nehezen kezelhető gyerekekről kell a nevelőszülőknek gondoskodni, ezért is kéri égi pártfogójuk segítségét abban, hogy legyen minden itt dolgozó patrónusa.

Majd tucatnyi nevelőotthonos büszkeséget sorolt fel, akik tanulmányaikban vagy munkájukban teljesítenek kiemelkedően, ugyanakkor a „mérleg másik serpenyőjébe” is jut sajnos, hiszen a legnagyobb igyekezet ellenére se fordul mindenki sorsa jobbá.

Dalanics Zoltán hajdúdorogi parókus atya is igyekezett lelki táplálékkal szolgálni erre a napra. Gondolatait azzal kezdte, hogy érdekes felvetés lehet, miért pont az lesz a címünnepe egy templomnak, ami, a hajdúdoroginak jelesül az Istenszülő templombavezetése.

- Eleink valószínű tudtak egy nagyon fontos dolgot, mégpedig azt, hogy az ember sokféleképpen felnőhet ebben a világban, de talán az egyik legfontosabb dolog, amit megtanulhat az életről az a templomban van. Talán a dorogiak azt akarták, hogy az iskolában megtanulja egy gyermek azt, amit tudni kell egy embernek – nem hiába építették a lelki hajlék mellé – a templomban pedig azt sajátítja el, hogy a megszerzett tudás által milyen ember legyen – mutatott rá Zoltán atya, aki szerint nagy jövője van annak, aki a gyermeknevelést kapta hivatásul.

Érdekes lehet azon is elgondolkozni – folytatta parókus atya – miért vitte Szent Anna Máriát a templomba? A szülő a gyermekének a legjobbat akarja. S amikor elviszi a templomba azzal is jót akar, mert egy lelki hajlékban közelebb kerül a Jóistenhez, saját magához és a többi emberhez. Zoltán atya úgy véli olyan lesz egy gyermek élete, amennyit imádkozik érte szülője.

Majd az Irgalmas szamaritánus történetét olvasta fel, azért, mert szerinte az igazi útmutató arról, hogy miként kell akár a gyermekekkel, akár egy másik emberrel foglalkozni.

- Amikor Önök azt vállalják, hogy ezeket a nehézsorsú gyermekeket segítik, akkor észreveszik, hogy gondjuk van, talán nagyobb, mint bárki másnak. Lehajolnak hozzájuk, ehhez pedig alázat kell. S amikor Önök odaadják az idejüket, a legtöbbet adják nekik” – hangsúlyozta Zoltán atya, majd egy Böjte Csaba-idézettel zárta tanítását: „Egy gyermeket nem lehet jóvá verni vagy jóvá szidni, csak jóvá szeretni”- ahhoz, hogy ez menjen magunkat is szeretni kell, és rá kell találni a lelki békességre  – jegyezte meg parókus atya. 

Hajdúnánáson 96 gyermek él lakásotthonban és 128-ról gondoskodnak nevelőszülők, összesen pedig 121-en tekintik hivatásuknak ezt a feladatot. Manapság szeretik elcsépelni a szót, de ha egy nevelőszülőről vagy egy lakásotthonban dolgozóról beszélünk tényleg nem lehet  egyszerűen munkaként aposztrofálni tevékenységüket. 0-24-es elfoglaltság, ami során sok bánat, de sok öröm is éri az embert. Szeretnénk, ha minél többen köteleznék el magukat, ezért, aki érez magában elhivatottságot jelentkezzen nevelőszülőnek.