"Isten látta, hogy ez jó" - A Szent Anna Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ kerékpáros zarándoklata

Ebben az évben tematikus témáink közül a természet és ima kapcsolatát jártuk körbe, „A természetes imádság a természet közelében” címmel. Célunk az volt, hogy olyan személyes Istenélmény lehetőségét kapjanak a ránk bízott kamaszok és fiatalok, mely egész életükre kihatóan meghatározhatja énképüket, önbizalmat nyerjenek és kellő lendületet saját nehézségük rendezéséhez. Egy új és jobb egyensúly és életminőség felállítása volt a legfontosabb cél. Így az imádság természetes velejárója lett minden egyes állomásnak.

A Biblia első lapjain keresztül a világ és ember teremtésének történetéből láthatjuk, hogy minden egyes nap végén az Isten látta, hogy amit alkotott az jó. Nagyon fontos üzenete van ennek a bibliai kijelentésnek, mert arra figyelmeztet bennünket, hogy fedezzük fel ennek a teremtett világnak minden apró szépségét. Vegyük észre mindazt a szépet és jót, ami körülvesz bennünket. S menjünk ennél tovább, merjünk rácsodálkozni benne önmagunkra is! Saját értékességünkre! Hisz az ember megteremtésénél maga az Isten is nyomatékosítja, hogy „maga az ember megteremtése is, amit alkotott nagyon jó volt”.

A természetben való elmélyülésen túl a kerékpáros sport és az ima összekapcsolása is a lelkünk felemelkedését szolgálja, ezért döntöttünk amellett, hogy ismét útnak indulunk, hisz a Krisztusban való élet állandó mozgásban van. Egy olyan megtapasztalás mindez, ami megújulást és lelki növekedést hoz ajándékba a résztvevők számára. Olyan szép, ahogy ezek az alkalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a sebzett lélek gyógyuljon, regenerálódjon. Nem is gyógyszerre van szükség, hanem GYÓGYÍRRA, melynek összetevői az odafigyelés, az egyéni út tiszteletben tartása, a türelem és a szeretet! S ez bizony belső lelki munka nélkül nem megy, legyen ez segítő, vagy épp segített személy! S ha ebbe még az Isten is útitársunk, márpedig az, hisz meghívtuk, csak csodadolgok születhetnek. S közben a zarándoklat végén mi magunk is rájöttünk, hogy mi voltunk a meghívottak, ő pedig a vendéglátónk.

S hogy ez mennyire igaz, a következőkben lássuk, milyen gyümölcsökkel és ajándékokkal készült az Isten számunkra ezen a zarándoklaton:

• Minden zarándok igyekezett maga mögött hagyni életvezetési nehézségeit, testvéri, párkapcsolati vagy épp családi konfliktusait, pályaválasztási nehézségeit, választ kapni a saját identitásának kérdéseire, letéve az óember hibáit, hogy megszülethessen benne az újember. Tehát mindenki kicsit változott, fejlődött önmagához képest!
• Azok a fiatalok, akik a hétköznapjaik során sok emberrel és önmagukkal is harcban állnak, a zarándoklat alatt megtanultak egymáshoz helyesen alkalmazkodni, mindenki szükségleteihez jól viszonyulni. Akik a lakásotthonban vagy épp az iskolai milliőben hajlamosak a szabályok be nem tartására, itt most épp a szabályok megtartó és védő erejét tapasztalhatták meg, s ezért ők maguk is törekedtek ezen megalkotott szabályok megtartására. Gyarapodott felelősségtudatuk, tisztult lelkiismeretük!
• A zarándoklat egy fontos személyiségformáló folyamatnak tekinthető, hisz a gyermekvédelemben nevelkedő gyerekek életük során leginkább azt tanulják meg, hogy az életükre nincsenek hatással, pedig itt épp az ellenkezője valósult meg, hogy a tanult tehetetlenséget legyőzve, felülírva, viszont itt igen is tenni kell azért, hogy egy helyzet megoldódjon, és az útját folytatni tudja. Egyéni mottó születhetik: „Magamért teszem a dolgom! Én is képes vagyok rá!”
• Az úton levés 2 szinten történik: egyrészt fizikai szinten, ahol megküzdesz a külső, földrajzi és időjárásbeli, környezeti erőkkel (pl. hőség, csapadék, szél), másrészt szellemi szinten, belső úton, ahol megszelídíted a magadban lévő negatív gondolatokat, átformálod mindezeket és belső erőforrássá alakítod.
• Többségében a kötődési zavarral küzdő kamaszok az úton megérzik a valahová tartozás élményének pozitív érzéseit, s elkezdenek kötődni egymáshoz. Már nem csak egy tucat gyerek és bandáról van szó, hanem egy erős és kitartó csapat és közösségről. A fiatal képes ezáltal az egoisztikus énképből kikapcsolni, s bekapcsolódik egy közösségi és kollektív együttlét érzésébe. A zarándoklat alatt összekovácsolódott csapat így nemcsak pusztán önmagáért tekert és küzdött, hanem valami magasztosabb célért, a közösségért is.
• Azzal, hogy mindenki csapattaggá válik, helyet és feladatot is kap egyéni szinten a csapaton belül (pl. fiuk pakolnak, defekt esetén szerelnek), így a nemi szerepeknek megfelelő viselkedés is mélyül. Az identitásukat kereső fiatalok esetében ez különösen fontos, hisz a nemekre jellemző tradicionális magatartás erősödhet meg.
• A zarándoklat alatt oly sokat elhangzott vezényszavak: „Húzódj! Kocsi! Gyalogos! Sorolj! Zárkózz fel! Bökkenő! Figyelj a másikra! Siess, mert elenged! Ha megállunk, leszállsz, tolod!” és más közlekedési szabályok mind kicsiny leképeződései a világban való tájékozódásunknak, azaz iránytűként szolgál, az embertársainkhoz való viszonyulásunkban is!

Idén kis csapatunk, 250 km-t kerékpározott, Szeged és környékén. Így jutottunk el a Szegedi Dómtól egészen a Tisza- partjáig. Tovább gurultunk a Hősök kapujáig, ahol maguk a gyerekek is hősökké váltak, hisz mertek szembenézni önmagukkal, felvállalni gyengeségeiket, s felismerni erősségeiket! Az Ópusztaszeren található Nemzeti Kultúrtörténeti Park is várt bennünket, ahol a magyarság útjával ismerkedhetünk meg és az erős magyar identitástudat okaira pillanthattunk rá, pl. Feszty körkép. A gyökerekhez való visszatérés különösen fontos a mai ember számára, hisz tartást és útirányt ad. A családi és transzgenerációs mintákkal és gyökérrel való találkozás pedig a nehéz felismerések után, vigasztaló és kiengesztelő tud lenni! Mórahalom, szintén egy idei állomáshelyünk volt, ami az „eltéphetetlen gyökér” és a valahová tartozás élményét igyekezett előhívni állami gondozott kamaszainkban, az 1000 Év Parkjában.

Összességében elmondhatjuk, hogy valahonnan indulunk és valahová érkezünk! Mindig önmagunkhoz! És végül az Istenhez térünk vissza! De az út alatt már mások leszünk, s így térünk meg! S így térünk haza! Hajdúnánásra is…

Jövőre a jubileumi X. „Négy kerékkel két keréken” zarándoklatunkra indulunk! Addig is kérjük a Jóisten kegyelemteljes gondviselését ehhez az úthoz is!