Istenjelenés (vízkereszt) ünnepe és vízszentelés a főszékesegyházban

„Szentelj meg engem és a vizeket, Üdvözítő” – hangzott el háromszor is az előesti nagy alkonyati istentisztelet egyik kiemelt énekében. Vízkereszt ünnepét megelőző napon az Attila téri főszékesegyházban Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya vezette a zsolozsmát, amely során több ószövetségi történetet is hallani lehetett a vízzel kapcsolatban, és mindegyikben megjelent valamiképpen az Úristen dicsősége.

„Hogyan használja fel a vizet az Isten, hogy azon keresztül mutassa meg az embernek az igazi dicsőséget: a szabadulást, a megtisztulást?” – tette fel a kérdést prédikációja elején a főpásztor, és rávilágított arra, hogy a megtisztulás nem valamilyen szennytől való megszabadulást jelent, hanem azt, hogy visszaáll az Isten által a világba alkotott rend, az, ami az Ő dicsőségéről szól. A Vörös-tengeren való átkelés vagy Illés és Elizeus áthatolása a kettévált Jordán vizén – szintén annak a megtisztulásnak az üzenete, hogy az ember visszatérhet arra az eredeti tisztaságra, arra az állapotra, ami az Istennel való egységben adatik meg neki – fogalmazott érsek-metropolita atya. Majd azzal folytatta elmélkedését, hogy az ember akkor fordul el az Istentől, amikor hagyja magát bűnnel beszennyezni. Pedig az Istennek a legnagyobb dicsősége maga az ember, feltéve, ha nem engedi elhomályosítani az isteni dicsőséget. Szopokhlész szavaival élve: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”

”Egyházunk a víz képét használja fel, hogy rávezessen minket arra az útra, melyen keresztül visszatérhetünk az isteni dicsőségre. Az ószövetségi történetekben megmutatkozik az Isten dicsősége, amely átjárja az egész világot, csak sokszor nem vesszük észre. A víz nem tud beszennyeződni, a víz mindig tiszta – akkor látjuk szennyesnek a vizet, ha belevegyül valami más is, ami nem a víznek a tartozéka. A vízen keresztül rácsodálkozhatunk az Isten tiszta, vegyítetlen dicsőségére. Éppen ezért ilyen a mi életünk is: ott van jelen az Isten tisztasága, tudja tükrözni ennek a világnak a szépségét, feltéve, ha nem vegyül bele valami más, amely miatt nem tud átlátni az Isten dicsősége. Ezért kell, hogy az életünkben tisztaságra törekedjünk és szabaduljunk meg a bűneinktől.” – hívta fel a figyelmet a főpásztor és hozzátette: vagy kerüljük el a bűnöket, vagy ha már beszennyezett minket, akkor szabaduljunk meg tőlük, a Jóisten éppen ezért adta a bűnbánat szentségét.

Érsek-metropolita atya arra is rávilágított, hogy az Isten dicsősége vízkereszt ünnepén akkor teljesedik be, akkor ér el igazán a szívünkig, az életünkig, amikor megszentelik házunkat, illetve ha haza is viszünk egy keveset a szentelt vízből. „A házszenteléssel is egyre mélyebben akar minket bevezetni, egyre mélyebben akarja tudatosítani bennünk a Jóisten azt, hogy dicsősége mindenütt jelen van. A helyiségekben, falakon szétszóródó vízcseppek mind az Isten dicsőségét viszik otthonainkba, gondolatainkba, életünkbe – így haladjunk még mélyebbre az Isten titkai felé” – zárta gondolatait a főpásztor.

A bizánci egyház hagyományai szerint már a vízkereszt előestéjén végzett alkonyati istentiszteleten is végeznek vízszentelést. Ehhez Kocsis Fülöp érsek atya elsőként levette a mandiászt vagyis püspöki palástot és magára öltötte a vízszentelés idején használatos zöldszínű öltözetet.

A szenteléshez kapcsolódó szentírási részek felolvasása után szentelte meg érsek-metropolita atya a templomhajóba kihelyezett vizet: háromágú gyertyát mártott bele, kezével keresztet rajzolt a vízbe, majd rálehelve kérte a Szentlélek eljövetelét. Végezetül a keresztet merítette meg a vízben háromszor. A szertartás végén a megszentelt vízzel hintette meg a híveket.

Másnap, január 6-án Seszták István főhelynök és Kapin István parókus atyák vezetésével végeztek ünnepi Szent Liturgiát a főszékesegyházban. Epifánia ünnepére zsúfolásig megtelt a templom hívekkel, akiknek főhelynök atya arról elmélkedett, hogy mindannyiunk vágya, megismerni a felfoghatatlannak, megismerhetetlennek tűnő Istent. 

„Nem tudatos az Isten-keresésünk, de mégis arra törekszünk, az az őszinte vágyunk, hogy szeretnénk az Istent, a misztériumot minél jobban megismerni.” – fogalmazott István atya és felidézte karácsony titkát, amelyben az a fölfoghatatlan misztérium, hogy a gyermek Jézus egészen közel érkezik hozzánk. „A titok talán egy picit megsejtődik, de attól még megszámlálhatatlan sok kérdésünk marad. A mi jóságos Istenünk, Jézus keresztelésekor, epifánia ünnepén válaszolja meg jelentős mértékben kérdéseinket, mert kinyilatkoztatja, hogy Jézus az Ő szeretett fia, akiben kedve telik. (…) a karácsonykor megszületett gyermek Jézus maga az Isten. Ennek örülünk ma, ezért imádkozunk, és az öröm jeléül megszenteljük házainkat, életünket, mert tudjuk, hogy aki hozzánk érkezett az maga az Isten.” – fogalmazott főhelynök atya.

A Szent Liturgia végén szintén a vízszentelés szertartásának lehettek tanúi a hívek, és ezen a napon meríthettek is maguknak egy keveset a vízből és vihették haza azt, otthonaikba.