Itt érzem magam biztonságban - lakásotthonosok táborában jártunk

Az erdő mélyének egy eldugott kis részét gyerekzsivaj töri meg, egyértelműen jelezve, hogy itt bizony néhány napon át az önfeledt szórakozásról, kikapcsolódásról szól minden. Nehéz is elcsábítani a fiatalokat a csocsótól, dartstól, trambulitól, de mivel nagyon kíváncsiak az újonnan érkező emberekre is hamar körbezsongják Kapin István parókus atyát és Buzás Lajost, a Bihari Állami Gondozottak Egyesületének elnökét.

Megállás nélkül mesélnek, arról, hogy milyen „unalmas volt már otthon” és alig várták, hogy eljöhessenek ebbe a táborba. Az első napon például rendőrségi bemutatónak örülhettek, felpróbálhatták az általuk használt védőöltözetet is, de az esti slambucfőzéshez is szó nélkül vágták az alapanyagot. Néhány kivételtől eltekintve kamaszok gyűltek össze Bodaszőlőn, akik mivel más-más lakásotthon lakói nem feltétlen ismerték egymást, de az biztos, hogy barátokként búcsúznak majd el.

Ennek örülök a legjobban – mondja Heni, aki négy éve él a hajdúnánási lakásotthonban, mert az apukája „nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna.”  - Amikor bekerültem azt sem tudtam hónapokig hol vagyok, de olyan szeretetteljes közeg fogadott, olyan sok új barátom lett, hogy nagyon gyorsan ment a beilleszkedés.  Jobb így – jegyzi meg a tinédzser lányok cserfes hangján, és együtt tud ezzel érteni friss barátja Fruzsi is, akiről pedig már nyolc éve gondoskodnak nevelőszülők.

- Alkoholista szülők gyermeke vagyok, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam a lakásotthonban, mint velük. Persze, azért tartjuk a kapcsolatot anyával és apával, de csak módjával… A nevelőim már azok, akikre mindig számíthatok, igazi pótszülők – teszi hozzá, és már szalad is tovább, mert hatalmas nagy ládából kezdenek el a „pótszülők” jégkrémet osztani, amiről melyik gyerek akarna lemaradni? A Cívis Szociális Étkeztetési Központ ajánlotta fel a hűsítő finomságot, s mint kiderült nemcsak erről, hanem a gyermekek és a felnőttek egész heti ebédjéről is ők gondoskodnak.

A központ három megyében hatvanezer embert lát el, főként olyan gyermekeknek és időseknek segítenek, akik valamiben hiányt szenvednek.

- Nagy Róbert kollégámmal – akit a legtöbben Kajás Robiként ismernek – dolgozunk közösen azon, hogy segítsünk, akinek csak tudunk. Az életünk részévé vált a hátrányos helyzetben élők támogatása, de az ukrán-orosz háború elől menekülők ellátásáról is igyekeztünk gondoskodni – mesélte Nagy Zsolt, a Cívis Szociális Étkeztetési Központ igazgatója. Megjegyezte, hogy szívükhöz különösen is közel állnak az egyházi intézmények, régre nyúlik vissza ismeretségük Szántó Annával, aki a tábort vezette. Zsolt szerint csodálatra méltó munkát végeznek a nevelők, ugyanakkor nagyon nehéz hivatás is az övék. Ezért is gondolták, hogy segítenek, ahogy csak tudnak. Abban bíznak, ezzel is jó példával járnak a gyerekek előtt, akik majd akár ez által is hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. Hogy ezt a célt miként is érhetik el a legkönnyebben a fiatalok, „élő példával” is rámutattak a szervezők.  

Meghívták a táborba Buzás Lajost, a Bihari Állami Gondozottak Egyesületének elnökét, aki nem is finomkodott egy-egy beszélgetés során.

- Tegyétek össze a kezeteket, hogy ilyen jó helyen vagytok – mondja Lajos az egyik fiatalembernek, akinek már meggyűlt a baja az iskolával, s el is tanácsolták az egyikből. Most a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Technikuma, Gimnáziuma és Kollégiuma adott neki újabb esélyt. Az utógondozói ellátásban lévő fiú nagyon fogadkozik, szeretne bizonyítani.

Nem is lesz nagyon más lehetősége a fiatal úrnak csak a tanulás – mondja Buzás Lajos, aki magát csak „zacisként” minősíti. Nem éppen szép kifejezés, de még ezt is tudja fokozni: lelences, húsz forintos… Így hívták ugyanis azokat a gyerekeket, akik húsz-harminc évvel ezelőtt állami gondoskodásban nevelkedtek. – Amikor én voltam ennek a rendszernek a része farkastörvények uralkodtak, hatvanan voltunk egy szobában, emeletes ágyakon aludtunk és nem igazán gondoskodtak rólunk – mesélte Lajos, aki több mint tíz éve alapította barátaival a BAGE-t, hogy sorstársait segíthesse. A napokban szerzi meg mesterdiplomáját szociálpolitikából. Szerinte, ha a lakásotthonokhoz hasonló helyen nőhetett volna fel öt diplomát is képes lett volna megcsinálni.  

- Azt gondolom egykor nem volt gazdája azoknak az intézményeknek, ahol én felnőttem, pláne a gyermekeknek! Nagyon jót tett a hazai gyermekvédelemnek, hogy egyházi kézbe került át. Nézzük a görögkatolikusokat, akiket én is nagyon támogatok, hiszen igazán odaadóan bánnak a gyerekekkel. Nem titok, hogy mennyire jó a kapcsolatom Fülöp metropolitával, és rajta látom, hogy szinte sajátjaként tekint a gyermekekre – hangsúlyozta a BAGE elnöke, aki szerint mérhetetlenül fontos, hogy a rendszerben lévő fiatalok folyamatosan visszacsatolást, visszajelzést kapjanak. 

- Ez így jó irány. Támogatják őket, és a gyerekeknek tényleg semmi másra nem kell gondot fordítani, csak a tanulásra. A tudást pedig nem tudják elvenni tőlünk! - mondta Buzás Lajos.

A táborban lehetőség volt óriásplakát készítésére, tájfutásra, szekerezésére, valamint egy vadászkutyás bemutatón való részvételre is. A gyermekek nagy örömére szolgált a Görögkatolikus Motorosok megjelenése is. Az egész tábor lebonyolításában részt vettek a gyermekotthonunk szakmai segítői, valamint egy lakásotthon nevelő is.