Jövőre jubilál a Görögkatolikus Ifjúsági Lelkigyakorlat

Budapestről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Miskolcról, Veszprémből, Szegedről, Hajdúdorogról, de még a borsodi Baktakék településről is érkeztek ifjak Máriapócsra, ahol november közepén rendezték meg a Görögkatolikus Ifjúsági Lelkigyakorlatot. Ez már sorban a kilencedik volt, a főként alulról szerveződő rendezvény tehát jövőre jubilál. Csaknem száz dolgozó fiatal, diák, egyetemista érezte úgy, hogy együtt imádkozik, gondolkodik társaival nemzeti kegyhelyünkön. Az idei mottó, vagy ha úgy tetszik motivációs gondolat így hangzott: 

“Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” (2 Timóteus levél 1:7) 

Ennek lelkületében indult a három napos találkozó, melynek elején Verdes Miklós atya, mint a rendezvény szervezője köszöntötte a megjelenteket, és egyúttal örömét fejezte ki, hogy évről évre többen látogatnak el erre a találkozóra. Ami azért is lehet példaértékű bárki számára, mert főként alulról szerveződött annak idején, sok-sok évvel ezelőtt. A fiataloknak ugyanis igénye volt arra, hogy ne csak a nyári ifjúsági zarándoklaton találkozzanak, hanem legyen még több lehetőség az eszmecserére. Így jött a máriapócsi lelkigyakorlat ötlete. Juhász Ádám, programozó már kilencedik éve segít a szervezésben. Szerinte nagyon fontos, hogy találkozási lehetőséget nyújtson az egyház ezeknek a fiataloknak. Tematikailag pedig igyekeznek mindig arra építeni, ami a jelentkezőket érdekli: legyen az pályaválasztás, párkapcsolat vagy a hit. Az első napon rég nem látott ismerősöket, barátokat köszöntöttek a résztvevők, majd közös szertartás és vacsora után ismerkedéssel zárult a péntek este. 

A legaktívabb nap természetesen a szombat volt, amikor is a Ferences Szegénygondozó Nővérekkel együtt imádkozhattak a fiatalok, aztán Kocsis Tamás atyával közösen keresték a választ a kérdésre: hol van Isten a bajban? A délután folyamán pedig kiscsoportokban dolgoztak a résztvevők, különböző, őket érdeklő és érintő témákat megvitatva. Világ és egyház kapcsolatát feszegették Verdes Miklós atyával a résztvevők. A főként egyetemista fiatalok azt mondták: egy világi felsőoktatási intézményben sokszor élik meg úgy a mindennapokat, hogy tabu a hitükről beszélni. Nehéz ezekben az iskolákban közösséget építeni, pedig igencsak nagy szükségük lenne rá. Azt is nehezen élik meg, hogy sok ismerősük, barátjuk nem túl motivált. Nehezen veszik rá magukat, hogy akár egy lelkigyakorlatra eljöjjenek. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? –vetődött fel a kérdés. Miklós atya azt tanácsolta, hogy ne adják fel, legyen türelmük a többiek felé, hiszen ez az ifjúsági lelkigyakorlat az egyik legékesebb példája ennek. Évekkel ezelőtt ugyanis alig voltak húszan, most pedig már közel százan jelentkeztek a hétvégi programra. Szintén problémaként élik meg a huszonévesek, hogy a mai szórakozásból kimarad a lelki töltődés. Ezért is érezték fontosnak, hogy ismét találkozzanak Máriapócson. 

Egy Istenarc van eltemetve bennem címmel tartottak beszélgetést a résztvevők Jármi Zoltán, székesfehérvári szervezőlelkész vezetésével. Hogyan lehet megbocsátani? Hogyan tudunk továbblépni olyan élethelyzetekből, amikor megbántott minket valaki? Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdések vetődtek fel a kis csapat körében. Volt olyan fiatal, aki épp egy korábbi baráti kapcsolata miatt érezte még mindig azt, hogy szilánk van a lelkében, szívében, és ebben igyekeztek neki segítséget nyújtani, hogyan léphet könnyedén tovább. 

Domokos Zsolt atya segítségével igyekeztek tisztázni, mit kell átgondolnia ma egy fiatalnak egy komoly kapcsolat előtt? Hogyan mélyülhet el egyáltalán egy párkapcsolat? Sajnos az a tapasztalata, hogy sokan mennek úgy jegyes oktatásra, hogy pár hónap múlva már esküvő… így azonban nagyon veszélyes fejest ugrani az életbe Zsolt atya szerint. Éppen ezért remek könyveket is ajánlott a fiataloknak, amit bátran forgathatnak: Tomka Ferenctől a Biztos út, illetve a Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni házasság előtt címmel. 

Hogyan szerethetünk jól? Mennyi szeretet kapunk? Ezekre is keresték a választ Grunda Dávid atya csoportjában. A már korábban megismert szeretetnyelv alapján tartott a fiataloknak egy kis tréninget. Intette a fiatalokat, hogy vigyázzanak a kis „szeretettankjukra”, hiszen van, aki felölti és van olyan ember is, aki lemeríti azt. Próbált rámutatni, hogy ezt akár tudatosan is kezelhetik a jövőben. 

Tud-e hitünk fejlődni? Vagy megáll egy ponton? Ruszinkó Szergej, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium lelki vezetője igyekezett a fiatalokat a témakörön belül eligazítani. Motivációs gyakorlaton keresztül próbáltak egyre jobban megnyílni a fiatalok. Emellett azt is megfogalmazták, mit jelent számukra a gyermekkori hitük és mit szeretnének? Felnőtt korukra hová fejlődjön a lelki életük? Esetleg mit szeretnének gyermekeiknek átadni ebből? 

Kalotai Máté egyetemista egy színházi, önismereti tréninget tartott az érdeklődőknek. Minden kétséget kizáróan az ő csapata volt a legmozgékonyabb és leghangosabb. No, nem a belső feszültséget vezették le a Családvár nagytermében, hanem egy dinamikus, rejtett energiákat is felszabadító játékon keresztül ismerkedtek – önmagukkal is. 

Bízunk benne, hogy valóban lelki feltöltődés volt az ifjak számára ez a hétvége, ami végig kíséri őket a hamarosan kezdődő böjti időszakon – vagy azon túl is.