Kápolnabúcsút tartottak Debrecenben

Szent István fődiakónus, első vértanú

Az Apostolok Cselekedetei szerint elsőként kiválasztott bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot (33-36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját. Kivégzésekor ruháit Saul, a későbbi Szent Pál őrizte. A Hajdúdorogi Főegyházmegye védőszentje. Az Apostolok Cselekedetei szerint elsőként kiválasztott bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot is (33-36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját. Kivégzésekor ruháit Saul, a későbbi Szent Pál őrizte. A Hajdúdorogi Egyházmegye védőszentje. A kápolnában az ikon mellé ki is helyezték az ereklyetartót.

Éppen egy évvel ezelőtt az ő oltalmába helyezték az Érseki Hivatalban található kápolnát Debrecenben. Az akkor ünnepségről itt olvashatnak: Felszentelték a Szent István kápolnát Debrecenben. Az Apostolok Cselekedeteiben részletesen beszámolnak Szent István vértanúságáról:

ApCsel 6,8-7,5a.47-60

Azokban a napokban István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében. Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kirenei és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal, de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt. Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.” Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették. Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé. A főpap ezt kérdezte: – Valóban így van-e? Ő erre így szólt: – Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. Miután atyja meghalt, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, ahol most ti laktok. Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem. De Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja: A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? Nemde az én kezem alkotta mindezt? Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok. A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.

Az idei templombúcsún – az egy évvel ezelőtti szenteléshez hasonlóan – is megteltek a padsorok. Terdik János pasztorális helynök biztatta a megjelenteket, hogy életünk során próbáljuk meg példaként magunk elé állítani a mai szentet. „Hiszen mi volt a titka? Tele volt hittel és erővel. Ráadásul a szolgálatot, amit végzett, buzgón végezte! Hát hozzá hasonlóan igyekezzünk mi is minden nap buzgón végezni a ránk bízott feladatot! Arról nem is beszélve, hogy éppen csak 30 év körül volt, amikor vállalta a vértanúságot. Vajon van-e olyan mély a hitünk, hogy ha ma elérkezne az idő...adnánk-e az életünket?” – tette fel a nehéz kérdést Terdik atya.

Emellett érdemes szem előtt tartani azt is, hogy Szent István vértanú nemcsak a szeretteiért imádkozott – ahogyan mi, a legtöbben tesszük -, hanem az ellenségeiért is. Ahogy Krisztus is a kereszten. „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”

Ha megdobnak minket kővel...vajon vissza tudunk-e dobni kenyérrel? „Tudunk-e ellenségeinkért imádkozni?” – hagyta nyitva a kérdést Terdik János atya.

Álljon hát előttünk Szent István fődiakónus és vértanú, a Hajdúdorogi Főegyházmegye védőszentje példaként, merítsünk erőt az ő buzgóságából – nemcsak ezen a napon.