Képzőművészeti tábort rendeztek az új Látogatóközpontban

Megálmodták, megfestették 

A nemrég átadott Attila téri Görögkatolikus Látogatóközpont adott otthont a programnak, ahol igazán remekül érezték magukat a gyerkőcök, az alkotáshoz ugyanis minden feltétel adott volt. A tábor szervezője és vezetője, Kapin Istvánné Szilvia volt, aki szerint éppen itt volt már az ideje, hogy a több hetes bezártság után végre találkozhassanak a gyerekek. Rendkívül élvezték egymás társaságát és a tervezett programokat. Természetesen nem maradt el nyitányként a Szent Liturgia sem, utána pedig jöhetett a kötetlenebb foglalkozás.

Az idei témakör Noé bárkája volt, így tapasztalatszerzés céljából még az állatkertbe is ellátogattak, hogy mindenki könnyebben készíthesse el azt az állatot, amelyet később egy nagy, közös falfestményen megörökített. A táborban nemcsak rajzoltak, de különböző technikákat is megismerhettek a gyerekek, emellett szabadidős programok is voltak: mozizás, drámajáték, kavicsfestés. Az egyhetes program során Tóthné Nelli, Sesztákné Mariann, Gardáné Mónika és Halász Kriszta pedagógusok segítették a közös munkát. 

Mindenre nyitott gyerekek, lelkes pedagógusok 

A táborba vendégalkotót is meghívtak, Komiszár János festőművészt, a Brassai művészeti díj kuratóriumának elnökét, aki így kezdte: „Egy kicsit megijedtem…Megint esett az eső az éjjel, és lelki szemeim előtt láttam, ahogy elmossa a falfestményünket a víz. De hál’ Istennek, nem esett baja. Sőt, azt kell mondjam: még jót is tett neki. Festőibb lett általa az alkotás. De mit is várunk? Pont egy özönvizet ábrázoló képet ne mosna el a nyári zivatar?”  - Jogos. A művész úr több dologban is a gyerekek segítségére volt: újabb színekre igyekezett ráterelni őket, megmutatni a kontraszt jelentőségét, gyakorolni a kicsi-nagy közti különbséget, emellett az előtér-középtér-háttér lényegét is megpróbálták elsajátítani.

Komiszár Jánosnak leginkább az tetszett, hogy a gyerekek azonnal elfogadták őt, még le is tegezték, barátjukként kezelték. Szerinte ennek köszönhetően tudtak olyan gördülékenyen együtt alkotni. Mint mondta, a kis művészpalántákkal egészen más volt a munka, mint a felnőttekkel: sokkal lazább volt a hangulat, a gyerekek könnyedebben állnak a dolgokhoz. Nem voltak zárkózottak és mertek véleményt alkotni. Szerinte hűen tükrözi a görögkatolikus iskolára jellemző általános hangulatot is. A segítő pedagógusoknak pedig ezúton is köszöni azt a hihetetlen lelkesedést, amivel belevetették magukat a közös munkába. Komiszár János úgy fogalmazott: útravalóul magával vitte a vidámságot, kedvességet, a közösség és a hit erejét…