Keresztényként szembesülni a járványhelyzettel - kerekasztal-beszélgetés a Sapientián

Hogyan értékeltük át az életünket a járványhelyzetben? Mit tudhatunk az engedélyezett oltóanyagokról? Mit kell megfontolnunk felelős keresztényként a jelenlegi helyzetben?  Hogyan hatott az elmúlt év egyházi közösségeinkre? Milyen jövőképek sejlenek fel előttünk és miként értékeli mindezt a teológia? Többek közt ezekre a kérdésekre keresték a választ a sorozatindítónak szánt online kerekasztal-beszélgetés résztvevői.

Közel egy év személyes tapasztalatait összegezve Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgató-főorvosa, a Magyar Kórházszövetség alelnöke elmondta, átesett a Covid-betegségen, és ennek során szembesülnie kellett önmagával, az életével.

A kórházi munkában előtérbe került a közös cselekvés, általában erősödött a közösségi szellem, a váratlan helyzetekre gyorsan és együttes erővel kellett reagálni: kórházi osztályokat kellett létrehozni, vagy éppen kórházi iskolát szervezni ötven gyermek számára. „Összességében azt mondhatom, katarzis volt” – vallotta a főigazgató, aki arról is beszélt, hogy egészségügyi vezetőként tanulságos volt számára szembesülni a közösségi médiában tapasztalható, olykor hisztérikus tömegreakciókkal is.

Papp Miklós morálteológus, a Sapientia Főiskola intézetvezető tanára kifejtette, a járványhelyzet számos kérdést felvetett az online liturgiaközvetítés terén, főként a görögkatolikusoknál. „Személy szerint például ragaszkodtam a Szent Liturgia folyamatának csupán a Miatyánkig terjedő közvetítéséhez, a további részt online nem közvetítettük.”

A járványhelyzet a házasságokra is hatással volt: felerősödött, ami amúgy is jellemezte a kapcsolatokat, ami jól működött, még jobb lett, ami rosszul, az sajnos tovább romlott. „Mi sok időt töltöttünk együtt, például napi ötször együtt étkeztünk, és jól mentek a dolgok” – osztotta meg személyes tapasztalatát a Sapientia Főiskola intézetvezetője, s hozzátette: a tudományos munka terén pedig igyekezett tartani az éves ütemtervet.

Görföl Tibor teológus, a Vigilia folyóirat főszerkesztője elmondta, tudományos munkáját lényegileg nem érintette a járvány. „Megfigyelői élethelyzetéből” nézve azonban sok érdekes jelenséggel szembesült, szinte „laboratóriumi körülmények között” vizsgálhatott meg kulturális vagy a tudománnyal kapcsolatos folyamatokat, amelyek éppen a járvány révén kerültek felszínre.

Kiderült számára, hogy keresztény körökben nincs egyetértés a vallás és a tudomány kapcsolatát illetően, sőt „párhuzamos világokban” élünk az alapvető vallási kérdések, állásfoglalások tekintetében is, s mindez hosszú távra szóló tanulságokkal szolgál.

Sokakban megfogalmazódott például, hogy a mostani járvány Isten büntetése, vagy a végidők jele, mások szerint azonban ez nem tartható. E „meggyőződések” hátteréről Görföl Tibor elmondta: akkor ütötték fel a fejüket ezek az értelmező folyamatok, viták, amikor a járvány elérte Európát.

[...]

Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy a járványhelyzetben érdekes módon felszínre kerültek azok a párhuzamos világok, amelyek már korábban is megvoltak; a mélyben sokkal több a törésvonal, sokkal több nézeteltérés lappang, mint gondolnánk – összegezte Görföl Tibor.

A járvány harmadik hulláma és a megfelelő vakcinák, az átoltottság körüli kérdések is napirendre kerültek az online beszélgetés során.

Papp Miklós morálteológus a vallási jellegű aggályokkal, félelmekkel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásaival támogatja az embereket a lelkiismereti döntésük meghozatalában. A megnyilatkozások magas szintű szakmai konzultációk után születnek meg, orvosok, teológusok bevonásával. Nem kell az „önjelölt virológusokra” hagyatkoznunk.

Már 2005-ben felmerült az oltóanyagokkal kapcsolatban a kérdés, hogy ezek előállításakor felhasználtak-e egykor abortált magzatokból származó sejtvonalakat, s ha igen, milyen mértékű a morális közreműködés (szándékos, közvetlen, vagy indirekt, távoli) felelőssége az oltások elfogadásának esetében. Papp Miklós hangsúlyozta: a tanítóhivatali megnyilatkozásokkal összhangban szilárd lelkiismerettel élhetünk a most rendelkezésre álló vakcinákkal. „Aki teheti, oltassa be magát!” – buzdított.

Papp Miklós morálteológus hozzátette: „Szeretném dicsérni a magyar nép lelkét. Tudtunk nagylelkűek lenni, tapsolni az erkélyen mások erőfeszítéseit elismerve, tudtunk egymásra figyelni a bajban, képesek vagyunk testvérként tekinteni egymásra.”

Ugyanakkor sokan megsebződtek, gyászolnak, az ő sebeikre Krisztus sebei válaszolnak, Ő ad vigasztalást.

A beszélgetésről ITT olvashat bővebben, ITT nézheti meg teljes egészében.