Kereszthódoló vasárnap

Nagyböjti időszakunk feléhez érkeztünk vasárnap, melyet igazán méltó módon ünnepeltünk meg Máriapócson. Délelőtt Kocsis Fülöp metropolita atya celebrált Nagy Szent Bazil Liturgiát. A metropolita atya arról beszélt, hogy a kereszténység számára Krisztus és a kereszt elválaszthatatlan. Jézusban a keresztet tiszteljük, a keresztben pedig Jézust. Beszédében elénk festette a keresztény ember útját: szembesülni keresztünkkel, megszokni azt, megbarátkozni vele, majd megszeretni. Aki a legmesszebbre ér ezen az úton, az pedig nem csupán szeretni, de kérni is képes maga számára a keresztet.

A máriapócsiaknak még aznap délután lehetőségük nyílott szó szerint életre váltani a metropolita atya szavait. Hagyományteremtő vállalkozásként ugyanis kereszthódoló útra indultunk a településen. A 10 állomásból álló zarándoklat Orosz István atya vezetésével a kegytemplomból a Szent Kereszt oltártól startolt, csaknem száz fő részvételével. Egy-egy kereszthez megérkezvén elmélkedések hangzottak el, és mindig elcsendesedéssel indult újra el a csoport. Számos kereszthordozó váltotta egymást a férfiak köréből, míg a hölgyek az elmélkedések felolvasásával jeleskedtek. A menet elején a kegytemplom Szent Kereszt ereklyéje haladt. A helyiek a 7 kilométer hosszú és 3 órás út egy pontján vendégül is látták a fáradni látszó zarándokokat.

A templomba visszaérkezvén parókus atya kiemelte: a kereszthódolást nemcsak Krisztusért végeztük, vagy a közösségért, vagy az egyházért, hanem elsősorban önmagunkért.

Reméljük, hogy mindenkinek sikerült kellő energiát merítenie a készületi idő hátralévő részére, és azt is, hogy tanúi voltunk egy szép, új máriapócsi szokás megszületésének.