Kettős emlékezés Nagypeleskén

A már kisbúcsúnak számító eseményen egyszerre emlékeztek meg a fogadott „kolera-napról” valamint arról, hogy 10 éve érkezett vissza a budapesti restaurálásról az a Peleskei Istenszülő-ikon, aminek a másolata eljutott Ferenc pápához, és eredetije részt vett az 52. Budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmából szervezett Orcád Világossága kiállításon is.

Az 1873-as múltidézés azt a szomorú eseményt elevenítette meg, amikor hajdanán a falut tizedelő járvány pusztítása megszűnt és az akkoriak megfogadták, hogy minden évben kimennek a temetőbe halotti misét végezni. Pár éve név szerint is megemlítik az elhunytakat, akik között a görögkatolikus parókus, Melles Demeter 15 éves Péter fia mellett, s vele együtt számos, 3 és 80 év közötti lakos lett áldozata a halálos kórnak. Ezen felül már második éve nagykilenceddel (kilenc héttel a megemlékezés előtt már) készülnek a hívek a Szent Anna-napra, saját imakönyvük is van, évről évre több és több népénekkel és állhatatos imádsággal igyekeznek Szent Anna égi segítségéért, közbenjárásáért imádkozni.

Idei ünnepükön Ft. Szmutku Róbert nagybányai római katolikus főesperes prédikált. Szentbeszédében a három isteni erény, a kegyelmi élet alapjain és gyümölcsein keresztül, a hit, a remény és a szeretet fontosságát kiemelve buzdította a jelenlévő híveket arra, hogy menyire fontos a régiek fogadalmát megtartani és az általuk elnyert javakat magunkon is megtartani. „Ezek meghatározzák életünket, nemcsak az ünnepeinket, hanem hétköznapjainkat, a reggel felkeléstől, a lefekvésig egyaránt. … Ezek nélkül az erények nélkül az életünk nagyon sokszor zsákutcába mehet, ezek nélkül az erények nélkül az életünk nem lehet teljes és félő, hogy életünk alapjai rendülnek meg, ha nem éljük meg a hitet, a remény és a szeretet. (…) Kérni kell Szent Anna égi közbenjárását, hogy a hit fényében észrevegyük, mit kell tennünk, a remény által kezdjünk növekedni, s hinni abban, hogy Isten jövőt készíthet számunkra. A szeretet által igyekezzünk azokat az értékeket átadni, amiket mi is kaptunk örökségül a szüleinktől.”

A Szent Liturgia főmisézője Ft. Id. Gorcsa György tokaji parókus volt, aki a környékbeli papsággal együtt mutatta be a legszentebb áldozatot, a kolerában elhunytak emlékére. Különlegessége volt még a szertartásoknak, hogy a máriapócsi főkántor is jelen volt, aki elmondta, szívesen jön Nagypeskére, tiszteletét fejezve ki elődje Terdik János, Máriapócsról származó volt kántornak, akire a régiek még emlékeznek és sírja ugyancsak a nagypeleskei temetőben van. A Szent Liturgia végén megáldották az ikon 10 éves hazaérkezésének alkalmából állított zarándok-oszlopot, Béres Antal polgármester és Barabás Erika alpolgármester és ikonőrző, koszorút is helyeztek rá, majd kezdetét vette a szokásos processzió a temetőbe.

A zarándokok között számos, a falu szülötteiként hazalátogató is jelen volt, s akik büszkén vitték vállukon a Peleskei Istenszülő-ikon másolatát. Útjukon hűsítő dinnye várta őket. A szertartás végén miroválás is volt és a ministránsok, antidórként a Szent Anna Nőszövetség által készített, valamint a Peleskei Ifjúság által csomagolt Szűz Mária pogácsát osztogattak. A csomagolásba egy írás is bekerült, idén nem a járvány megszűnéséért, hanem Szent Anna közbenjárásáért szóló imádság. A „kisbúcsún” ha vásárfiát nem is, de kegytárgyakat lehetett vásárolni és megáldatni: Peleskei Szent Anna imakönyvet, speciális Szent Anna (harmadolt) rózsafüzért, számos helyi különlegességet, többek között egy házi jellegű feketenadálytő tinktúrát is.

A zarándokoszlopot Papp József, templomok felújítására szakosodott, szatmári építkezési vállalkozó és csapata készítette. A Maskulik Anna és családja által felajánlott zarándokfa, abból az elgondolásból született, hogy bárki, aki zarándokolni megy, ide feltüntethesse, milyen Máriakegyhelyre jutott el Isten kegyelméből. A zarándokoszlop egy fából készült emlékpózna, amire feliratos táblák kerülnek, ezeken pedig az a Mária-kegyhely és annak Nagypeleskétől km-ben számított távolsága. A „szabály” pedig az, hogy bárki aki Nagypeleskéről a világ bármely pontján lévő Máriakegyhelyére zarándokol, onnan egy kegytárgyat hoz, azt itthon az ikon melletti votív falra felteteti, táblája felkerül a zarándokoszlopra, neve(ik) pedig bizonyságul bekerül(nek) az egyházközség emlékkönyvébe, valamint a Historia Domusba. A zarándokoszlop meg is hozta az első gyümölcsét. Az anna-napi ünnep utáni vasárnap már meg is áldották a Máriaradnáról hazaérkezők tábláját.