Kézfogás Tihanyban bencés öreg diákokkal

November 18-a volt. Péntek délután kissé fáradtan, de egyúttal tele kíváncsisággal, izgalommal indultunk el a tihanyi apátság felé. Igazgatónő épp egy cigánypasztorációs konferenciáról érkezve vett fel minket. A motor még ki sem hűlt és már robogtunk is tovább a messzeségbe. A rossz idő ellenére szárnyaltunk az autópályán Isten védelme alatt. Az esti órákban megérkeztünk és egy kellemes, pozitív kisugárzású segítőkész fiatalember várt minket a bejáratnál. Udvariasan felkísért minket, megmutatta a szobánkat majd az ebédlőbe kísért, ahol névkártyákkal ellátott asztal fogadott. Jóízűen megvacsoráztunk, beszélgettünk és ezután felmentünk a szobánkba. Férőhelyet Posváncz Józseffel kaptam, aki a kollégium egyik koordinátora. Kissé bátortalanul néztünk a dolgok elé, hiszen egy káprázatosan berendezett, barokk stílusú, pompás kiegészítőkkel díszített szobát kaptunk, ami bearanyozta az esténket. Gyorsan kényelembe helyeztük magunkat és álomra hajtottuk a fejünket.

Még a reggeli előtt egy bársonyos, kellemes, szívmelengető hangra és orgonaszóra lettünk figyelmesek. A templomból jött, a szertartásra próbáltak. Nem bírtuk kivárni, így hát „megragadtuk a kilincset és befáradtunk”.

9:30-tól gyülekeztek a résztvevők majd 10 órától dr. Korzenszky Richárd, apátságvezető üdvözölte a résztvevőket. Fiatalos lendülete, bölcs gondolatai, szeretetteljes kisugárzása, humora színt visz az emberek hétköznapjaiba, a szomorú lelket megvidámítja, mindenkihez van egy jó szava. Ezt követően Halmos Eszter és művész barátai egyházi énekeit halhattuk, majd Balogh Péter Piusz premontrei rendi főcelebráns beszédét hallhattuk, amely a premontreiek bemutatásáról, irgalmasságról, hűségről, szeretetről, elfogadásról, megbékélésről szólt. Őt követte soron dr. Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság hatodik elnöke, egyetemi tanár előadása: „Válságok, emberi és jogi kihívások” címmel. Az emberi jogok fontosságáról, mindennapi szerepéről, a rendszerváltozásról, és az uniót érintő emberjogi eseményekről beszélt. Érdekes és hasznos pontja volt a napnak. Hogy egy picit elcsendesedjünk önmagunkban, Bálint János fuvolaművész szólójával, különleges darabokkal örvendeztetett meg minket. Ami ezután jött, azt nem lehet szavakba önteni, eléggé kifejezni ahhoz, hogy első olvasatra vagy akár sokadik olvasatra is átjöjjön. Történt ugyanis, hogy az öreg diák találkozó keretében számos idős hölgy és úr gyűlt össze ezen a rendezvényen. Az apátság vezetője kérdéseket tett fel, hogy kinek, hányadik érettségi találkozója a mostani. A vén diákok szerte az országból jelen voltak bencés, ferences, piarista gimnáziumokból. Az ember azt várná, ahogy emelkedik az évszám, annál kevesebb lesz a jelentkező.

Apátság vezetője:

-Ki az, akinek ez az ötödik vagy annál kevesebb találkozója?

Két ember nyújtja a kezét.

-Ki az, akinek a tízedik?

Körülbelül öt ember.

-Ki az, akinek húsz vagy harmincadik?

Nagyjából 25 ember nyújtja a kezét.

-Ki az, akinek 40?

Kb. 18 fő.

-Ki az, akinek 50. vagy 60.?

Kb. 10 fő.

-És ki az, akinek ennél több?

Erre felállt egy idős hölgy, aki immáron 91 esztendős. Neki ez volt a 71. érettségi találkozója...

Azt a meghatottságot, múltbeli örömöt, hálát, köszönetet nem lehet leírni. Azt ott és akkor lehetett érezni, amit egymás felé és a Mindenható felé mutattak. Jó volt látni a lelkekben emberi sorsokat, életeket kibontakozni, felnőni, beteljesedni, belegondolni, milyen is volt gimnazistának lenni, s vélhetőleg milyen lesz megöregedni. Hálás lennék a Mindenhatónak, ha én is megélném fél évszázados érettségi találkozómat. A nem mindennapi események után atya ,,meghívott minket egy virslire,, , ami nála annyit jelent, hogy az ebéd előállt és foglaljunk helyet az étkezőben. Egyszerűsége és nagysága, embersége megmutatkozott a felszolgálásban, ültetésben, kiszolgálásban. A finom falatok után a zimankós időben átfáradtunk a konferenciaterembe.

A fuvolaművész úr bő repertoárjából hallhattunk újabb különlegességeket, majd átadták a Keresztény Szülők Alapítványa támogatásait. A keresztény munkaközösségek óvodáknak, iskoláknak adták át a gyűjtött adományokat. Következett a várva várt bemutatkozás, a rendezvény fő támogatottja, a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium. Igazgatónő bevezetőjében elmondta, hogy Kapin István atya jóvoltából prezentáljuk a szakkollégiumot, aki egykor bizony jó bencés diák volt, rengeteg maradandó pozitív élménnyel. Szó volt a szakkollégium szakmai, spirituális felépítéséről, gyakorlati részéről, a kollégiumban zajló programokról, lehetőségekről. Jó volt látni, ahogy megindító tekintetek sugároztak vissza a nézőtérről, azt sugallva, hogy jó az, amit csinálunk és még jobb az, hogy adományaikkal segíthetnek nekünk, hogy majd mi is segíthessünk. Ezután a Katolikus Rádió főszerkesztője, Szikora József moderálta a vendégekkel való beszélgetést. (dr. Lenkovics Barnabás, Balogh Péter Piusz) Szó esett egyházjogról, egyháztörténetről, emberi jogokról és személyes tapasztalatokról.

A rendezvény végére maradt a záró szentmise, melyet Balogh Péter Piusz főcelebráns tartott meg. Volt szerencsénk a rendezők által felolvasni pár mondatban a könyörgést.

A borongós időjárás, a kellemetlen csípős hideg nem szegte kedvünket, hazafelé jövet jóérzéssel, békével, megelégedettséggel telve vártuk az estét, ugyanis a csapókerti egyházközség bált rendezett, amire mi is hivatalosak voltunk. Az est közepére sikerült csak befutnunk, de annál nagyobb szeretettel vártak minket. Jó hangulatú, vidám, önfeledt lezárása volt ez a napnak, és az írótollamnak is.