Ki tette bölccsé a halászokat? - Pünkösd ünnepe a debreceni főszékesegyházban

Húsvét után a legrégibb ünnepünk Pünkösd, amelyet idén május 31-én ünneplünk. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek.  Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 2,1-11) rögzíti. A leírás szerint, miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház.

„No, de ki tette bölccsé a halászokat?” –tette föl a kérdést Kocsis Fülöp metropolita ezen az ünnepen. Mint mondta: kézen fekvőnek tűnik a válasz, hiszen a pünkösdi tropárban ezt énekeljük. »Áldott vagy te Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted. « Ez ugye nyilvánvaló. Mondhatnánk. Hiszen kiválasztotta a tanítványokat, tanította őket, ők voltak azok, akik minden tanítást hallhattak.” 

Fülöp atya így folytatta, keresve a választ a kérdésre: „Ennek ellenére mégis úgy néz ki, hogy mégsem sikerült őket bölcsekké tenni. Emlékezzünk csak vissza: a föltámadás után bezárkóztak, féltek, két tanítványa el is indult hazafelé. Sőt: Jézus még utánuk is megy, és próbálja nekik elmagyarázni az Írást, 40 napig még velük marad, de mégsem tűnik úgy, hogy eljutottak volna erre a nagy bölcsességre. Aztán Jézus fölmegy a mennybe, és véget ér a történet, ennyi volt – gondolhatják az apostolok.... Nyilvánvalóan nem ez történik, és ebben rejlik a bölcsesség. Mert amikor Krisztus fölmegy a Mennybe, akkor nem lezárult a földi történet, hanem elkezdődött az égi valóság! Erről beszélt, hogy közel van az Isten országa! Ez az igazi bölcsesség! De hát ki segít abban, hogy fölfogjuk ezt a valóságot, hogy az Isten velünk van minden nap, a világ végezetéig? Ez is ott van a tropárban… 

»Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket, s őáltaluk hálódba ejtetted az egész földet.  Emberszerető Urunk, dicsőség néked! « 

A Lélekre van szükség ahhoz, hogy amit tanít Krisztus, életté váljon. Nem elég csak hallgatni a tanítást, nem elég tanulni a teológiát, vagy évekig hittanra járni. Az még nem kereszténység!” – emelte ki a metropolita. „A Lélekre van szükség ahhoz, hogy mindez beteljesüljön. És Krisztus beteljesítette az Atya akaratát, elküldte a Lelket. Föltámadás után ezzel kezdte: amikor a bezárkózott tanítványok között megjelent, így köszöntötte őket: Békesség Nektek! Rájuk lehelt és azt mondta: vegyétek a Szentlelket. "Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” Az oldás és kötés hatalmát adta át az apostoloknak. Ezzel rájuk bízta a közösség vezetését.

És amit ma ünneplünk Pünkösdkor: hogy a Lélek kiárad mindenkire, az egész világra. És ezért csodálkoznak ott a népek, hogy mind a saját nyelvén hallja az Isten nagy tetteit. Hát ez a Lélek, amely leszállt mindenkire. Ez alakítja át az életünket, és tesz képessé minket arra, hogy ezt megértsük. Erre a Lélekre van szükségünk ahhoz, hogy mindazt, amit kaptunk, életté váljon. Pünkösd ünnepén különösen is a Lélekhez fordulunk, kérjük, hogy bocsássa meg bűneinket, és Őt kérjük:

»Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz. Minden jónak Kútfeje, és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk. És tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket! «”

A Szent Liturgia végén miroválást tartottak, majd a szertartáson szolgálattevő Szent Efrém Férfikar adott rövid térzenei koncertet.