Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázó is részese volt annak a zarándoklatnak, amely mutatja, hogy a kereszténység él, fejlődik és növekszik

Évről-évre fiatalok százai vágnak neki annak a nem kis kihívásnak, hogy elgyalogoljanak az Istenszülőhöz Máriapócsra. Érdekes kérdés lehet, hogy mennyire nehéz vagy éppen könnyű megszólítani ennyi fiatalt egy olyan világban, ahol manapság a kereszténység nem feltétlen számít divatos dolognak. Erre egy olyan ember adja meg nekünk a választ, akivel a fiatalok az elmúlt 13 évben mindig találkozhattak a zarándoklatokon, s ráadásul idén szülővárosába Hajdúdorogra vezethette be a résztvevőket a szerdai napon. Domokos Zsolt a Hajdúdorogi Főegyházmegye ifjúsági referense, diakónusa hiába szervezője már jó ideje az egyhetes eseménynek ugyanúgy legyalogolja a kilométereket, mint legelső útján és a tornatermekben megvetett polifoamjáról sem mond le ezekben a napokban.

Valóban nem a mai tinédzserek gyakorlata az, hogy ekkora távokat gyalogoljanak, és a „wellness” korszakában a hálózsákban, szivacson alvás, és közös (nem koedukált) zuhanyzás egy kívülállónak szinte már érthetetlen is – mondja Zsolt atya. Ám mivel van egy erős bázis, egy mag, akik évről-évre visszatérnek őket még egy pandémia sem tarthatja vissza attól, hogy jöjjenek a hívó szóra, és hál’Istennek évközben olyan sok mindenkinek mesélnek élményeikről, osztják meg azokat közösségi oldalaikon, hogy más is kedvet kap az úthoz. Öröm, hogy idén hetvenen csatlakoztak újonnan.

„Igénybe veszi a napi 20-25 kilométer az embert, mégis szüksége van a fiataloknak arra, hogy kipróbálhassák magukat. S mi az élet, ha nem folyamatos próbatételek sorozata, ha pedig ezeket sikeresen vesszük, akkor büszkék lehetünk magunkra. Célt állít elénk, reményt ad, hogy van jövője az életünknek, ahová szeretnénk eljutni.”  – részletezte a fiatal diakónus, hogy milyen lelkülete is van egy ilyen hétnek, s emellett szerinte fontos megjegyezni, hogy, ha testileg már elfáradnak, akkor az ima táplálja őket tovább. Saját tapasztalata, hogy amikor az ember fizikuma kezdi feladni a próbatételt, akkor a lélek mennyivel nyitottabb lesz Istenre.

„A fiatalok megérzik, hogy itt találkozhatnak Valakivel, aki az egész életüket körbeveszi, irányt szeretne mutatni neki az atyákon, szervezőkön keresztül, de azokon keresztül is, akikkel útközben találkoznak.  Ez mutatja, hogy a kereszténység él, fejlődik és növekszik.” – világított rá Zsolt atya, aki nem titkoltan kifejezetten lázadó kamasz volt, s a hajdúdorogi Szent Bazil Gimnáziumban szolgáló atyák türelmes hozzáállása, és az egyik zarándokútja világított rá neki arra a bizonyos Valakire, Aki aztán hivatására is elhívta.

Persze nem az a célja egy-egy zarándoklatnak, hogy minden fiúból pap, vagy lányból papné váljon, de a magvetés igen. Számos zarándok itt nőtt fel, talált magának párt és alakította ki az itt kapott értékek mentén életét. „Amit Egyházunk a zarándoklaton keresztül fel tud kínálni úgy tűnik eredményes, hiszen ezek a fiatalok megtalálják helyüket a társadalomban s nemcsak úgy elvannak, hanem tevékenyen részt is vesznek benne.” – mesélte büszkén Domokos Zsolt, és hozzátette, hogy vannak, akik útkeresőként vesznek részt ezen a héten, s persze nem biztos, hogy ennyi idő után meg is találják a Jóistent. Zsolt atya szerint viszont már az is sikernek könyvelhető el, ha az illető hagyja, hogy a továbbiakban érlelődjenek benne a dolgok s idővel lesz belőle tudatos keresztény.

„Senkit nem akarunk megtéríteni, noha mindenkinek felkínáljuk, hogy nekünk ez a hitünk, ezt szeretnénk átadni, ám ez a folyamat nem lehet »izzadságszagú«. De talán az sem baj, ha valaki nem nevezi magát kereszténynek, ha ettől függetlenül is képes ezeknek az értékeknek a mentén élni az életét.” – tette hozzá diakónus atya és szaladt tovább szervezkedni, hiszen a hajdúdorogi strandra várták a hét egyik kiemelt vendégét Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót és feleségét Kissné Valkai Annát.

A találkozót a papok és a fiatalemberek fociderbije előzte meg, ahol szép és talált gólokból sem volt hiány, Fülöp metropolita atya pedig ezúttal kapusként mutatkozott be az ifjúság előtt.   

A strand focipályája aztán nézőtérré alakult át, ugyanis itt hallgathatták végig a sportolóházaspár „sikersztoriját” a fiatalok. Talán nem túlzás Kiss Gergelyék történetét így nevezni, hiszen nemcsak a karrier, de a magánélet terén is olyan követendő példa az övék, amely ma már igen ritka. A házaspárt Obbágy Lacus atya kérdezte 22 éve töretlen szövetségükről, gyereknevelésről, sportolói örömökről, nehézségekről. Gergely és Anna is nagyon közvetlenül, szívesen felelt minden kérdésre.

Mint mondták két ember találkozásáért a Jóisten felelős, s náluk nagyon hamar az derült ki, hogy ez az adomány működőképes. Az elmúlt 25 évben fel sem merült soha bennük, hogy ez máshogy is lehet, s nagyon remélik, hogy az előttük álló évek is csak tovább erősítik szövetségüket. 19 évesen találkoztak először és már néhány hónap után tudták, hogy egymással képzelik el a jövőt, s csak azért vártak három évet a házasságkötéssel, hogy érettebben fogadjanak örök hűséget egymásnak.

„Mindig az éppen aktuális feladatokat próbáltuk megoldani, a problémákra pedig nem problémaként tekintettünk, hanem egy kezelendő szituációra. Úgy néz ki ez a recept jól bevált a 25 év alatt.” – mesélte Anna, akinek már a kapcsolatuk elején bizonyítania kellett alkalmazkodó képességét, hiszen fel kellett adnia főiskolai tanulmányait, ahhoz, hogy Gergely Nápolyban játszhasson. De ezt, mint mondta egyáltalán nem bánta meg, mert kis halasztással minden gond nélkül megszerezte diplomáját. ( Lacus atya meg is jegyezte, hogy egy élsportoló feleségeként az élet olyan, mint egy görögkatolikus papfeleségnek: a költözések, környezetváltások és a beilleszkedés egy-egy új közösségbe váltják egymást.)

Három gyermekük született, Viktória (18), Patrícia (15) és Olívia (5), akiket a klasszikus keresztényi értékrend mentén igyekeznek nevelni. Úgy, ahogyan egykor őket is elindították szüleik útjukon: ez nem más, mint a munka alázata, a becsületes élet, a tisztesség és „azok a közhelyes hétköznapi dolgok”, amik a jóembereket viszik előre – fogalmazott Anna.

A három lány mellé „gyűjtötte be” egyebek mellett három olimpiai aranyérmét Gergely, aki elmondása szerint már egészen kis korában tudta, hogy az ötkarikás játékok bajnoka akar lenni s bevallása szerint mindig a nagyobb célok, kihívások elérésében volt jobb, mint a kisebb feladatok megoldásában. Arra a kérdésre, hogy melyik Olimpia számára a legemlékezetesebb nehezen tudott válaszolni, mert mint mondta Athénban olyan egységes, világklasszis játékosokból állt a válogatott, mintha „tizenhárom Ronaldoval vagy Messivel” álltak volna ki; Pekingben a három a magyar igazság elve érvényesült, olimpiai bajnok viszont Sydneyben lett. „Ott sült meg a torta, a többi pedig hab volt rajta” – jegyezte meg Kiss Gergely, majd arról mesélt, hogy mivel tudta magát folyamatosan motiválni, úgy, hogy közben ne szálljon el a sikerektől.  

„Azt gondolom, nektek nem kell magyarázni, mit jelent valamiben, valakiben hinni. Mi sportolóként első sorban egymásban, a csapategységben hittünk, de nagyon. Aki egyébként mindent megtesz céljai eléréséért és alázattal, koncentrációval, lelkesedéssel teszi a dolgát, nemcsak úgy csinálgatja, annak tartalmas, sikeres pályafutás lesz. Viszont ezzel párhuzamosan kötelessége szerénynek is maradni, kifejezetten bűn és gyarló dolog nagyképűvé válni, hiszen nagyon hamar vissza lehet kerülni a padlóra.” – hangsúlyozta a bajnok és azt javasolta a fiataloknak, hogy ne elégedjenek meg azzal, ha kitűnő bizonyítvánnyal zárják a tanévet, hiszen szeptemberben az ellenőrző megint üres lesz, és újabb ötösökkel kell azt megtölteni. Szerinte az is nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja az arany középutat és „ne cipelje a kudarc miatti szomorúságot, de a siker miatti önteltséget sem”.

A beszélgetés végén Kiss Gergely méltatta a magyar küldöttség Tokióban elért sikereit, és hozzátette, annak még inkább örül, hogy a versenyszintű sportolás egyre népszerűbb hazánkban. A Nagy Sportágválasztó szóvivőjeként azonban ő már arra hívja fel a figyelmet, hogy nem kell mindenkinek élsportolónak lenni, a rendszeres mozgás viszont mindenki életében nélkülözhetetlen.

„Általában az olimpiai élményeimről szoktak kérdezni, de én most már egyre többet beszélek a szabadidős sportról, arról, hogy túrázni, evezni, futni, úszni, kerékpározni, konditerembe menni elengedhetetlen. Tehát folyamatosan aktívnak kell lenni. Szoktam mondani, hogy az Olimpián látjuk, hogy erőtől, izmoktól duzzadó emberek versenyeznek. Nem véletlenül van ez így, hiszen a Jóisten úgy teremtett meg minket, hogy izmaink vannak, és alapvetően mozgásra vagyunk teremtve, nem ülésre. Ez a home office világ, a ’homo telefonikusz’ nem az, amit szeretnék a jövőben látni.” – jegyezte meg Kiss Gergely, akit a zarándokoknak is volt lehetősége kérdezni.

A beszélgetést követően a Hajdúdorogi Apák Egyesülete hamisítatlan magyar lecsóval kedveskedett a fiataloknak vacsorára. A csütörtök a hagyományoknak megfelelően lelki nap volt, melyet Bese Gergő római katolikus atya, a 777blog.hu népszerű szerzője tartott. Az erről szóló összefoglalót is hamarosan olvashatják.