Kocsis Fülöp húsvéti homíliája

Hogyan tudjuk megtisztítani érzékeinket? S főként, mit tehetünk ennek érdekében ilyenkor, húsvét éjszakáján vagy hajnalán? Már itt van Krisztus, már föltámadt, már ránk ragyog a megközelíthetetlen fényből, hogyan lehet egyszeriben megtisztítanunk az érzékeinket, hogy megláthassuk őt? Nem félő, hogy ekkor már késő? Nem hamarabb kellett volna szólni, hogy mire ideérünk, már meg legyünk tisztulva, érzékeink már tiszták legyenek?

Ezt a kifogást nemigen vehetjük elő, hisz az Egyház negyven napon át figyelmeztetett, buzdított, hogy tisztítsuk meg magunkat, a böjt és lemondás által szabadítsuk föl lelkünket a lehúzó kötelékektől. Akik tehát komolyan vették a szent negyven nap feladatait és lehetőségeit, azok már örvendezhetnek, mert van esélyük, hogy az ünnepen meglátják Krisztust, ki a föltámadás fényében tündököl. Bár a szöveg nem azt énekelteti velünk, hogy örvendezzünk, mert már megtisztultak az érzékeink, s mintegy jutalmul meg is láthatjuk az Urat. Nem, a húsvét éjszakai himnusz egyértelműen jelen időben szólít föl bennünket: most tisztítsuk meg érzékeinket! Már az is jó hír, hogy ezek szerint a szertartás magával sodró éneke nem csak azokat szólítja meg, akik becsülettel végig küzdötték a nagyböjtöt, hanem azokat is, akik akár csak most, a legutolsó pillanatban csatlakoztak hozzá. Az Aranyszájú szónok szavai is ezt igazolják ezen az éjszakán: „Böjtölők és nem böjtölők, vigadjatok ma!” „Mert bőkezű az Uralkodó, és az utolsót éppen úgy elfogadja, mint az elsőt!” Tehát mindenkihez szól a felszólítás: tisztítsuk meg érzékeinket! Ez mostani feladat, mely a jelen pillanatra szól.

Mit tehetünk tehát? Nem szabad, hogy vakok vagy süketek maradjunk. Látnunk kell a tündöklő Krisztust, hallanunk kell, midőn mondja: örvendjetek! Olyan ez, mintha rákiáltanának a lebénult emberre: ugrándozzál! Azt mondanák a vaknak: Ide nézz! Elvárnák a sükettől, hogy hallja meg, amit neki mondanak. De a föltámadt Jézus jelenlétében ezek nem üres, eredménytelen szavak csupán. Krisztussal beteljesült a próféta jövendölése: a vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák járnak, (Mt 11,5). Ez már a messiási ország előjele. Ezért kell, hogy halljunk és lássunk és ugrándozzunk örömünkben, hiszen föltámadt Krisztus.

Voltaképpen nem is valami felsőbb hatóság szólít föl erre, hanem egymást bíztatjuk, egymást noszogatjuk: tisztítsuk meg érzékeinket! Szinte előre sejtjük, hogy itt, e rendkívüli esemény szemlélése kapcsán maga a Szentlélek fordítja meg az ok-okozati sorrendet. Szeretnénk ugyan a tőlünk telhető elszántsággal nekigyürkőzni a feladatnak, de be kell látnunk, hogy lehetetlen vállalkozás egyetlen pillanat alatt megtisztulnunk. Ami eddig nem sikerült negyven nap alatt, az most hogyan sikerülhetne egyetlen éjjel? Mégis valóság ez, mert nem azért láthatjuk meg Krisztust, mivel sikeresen végigvittük a megtisztulás munkáját, hanem mert a tündöklő fényben megpillantott Krisztus ugyanezzel a pillanattal maga tisztít meg minket. Egy szempillantás alatt bekövetkezett tisztulás részesei vagyunk. Titok titkot ér, csodák csodát fakasztanak. A megközelíthetetlen fény egyszeriben elérhetővé válik. Krisztus föltámadása hozza meg azt, amire mi képtelenek volnánk. Hiába parancsolnának ránk, hiába biztatgatnánk egymást a megtisztulásra, az sehonnan máshonnan, csakis Krisztus üres sírjából fakadhat, csakis onnan jöhet hozzánk.

De tudjuk is ezt. Amikor ezzel az énekkel egymást bíztatjuk, akkor valójában hitünket fejezzük ki, hogy ez a tisztulás már meg is történt. Amit nem érhetnénk el, azt már meg is kaptuk. Amire képtelenek volnánk, az ettől a föltámadási pillanattól kezdve örökre a mienk. Krisztus föltámadása az örök megváltást hozta el nekünk. Meg vagyunk váltva, Krisztus bűneinktől megtisztított. Most már mi is tisztán halljuk, midőn mondja: Örvendjetek! Megváltott életünkkel az ő győzelmét énekeljük.