Kocsis Fülöp metropolita máriapócsi beszéde

Szent Pál apostol a keresztény életről tanít bennünket. Miközben arról szól, hogy a Krisztust követőknek jóságban, egyenességben és igazságosságban kell élni, közben fontos kulcsot is ad, hogy hogyan lehet mindezt megvalósítani. Arról tanít: Ne esztelenül éljetek, hanem bölcsen!

Sőt, ezt az esztelenség kifejezést újra használja: Ne legyetek esztelenek! De ezután nem ennek ellentétpárjával folytatja, nem azt mondja, hogy legyetek okosak, eszesek, hanem azt mondja – és itt a kulcs! –: Ne legyetek esztelenek, hanem teljesítsétek az Úr akaratát!

Ez a lényeg: Teljesíteni az Úr akaratát. Akkor nem hogy nem esztelenül, hanem a Lélek gyümölcsei szerint fogunk élni, jóságban, egyenességben és igazságban. Ami külön érdekes, hogy az apostol az esztelenségek közül kiemel egy valamit. Azt mondja: ne részegeskedjetek. Vajon miért éppen ezt említi? Annyi mást is szóba hozhatott volna még, amit el kell elkerülni. De figyeljük meg, így folytatja: ne részegeskedjetek, hanem inkább teljetek el Lélekkel.

Mert Lélekkel eltelve találjuk meg, mi az Úr akarata.

A Lélekre van tehát szükségünk, a Lélek segítségével ismerjük föl, hogy mi az Úr akarata, s a Lélek abban is segít, hogy aszerint is tudjunk élni. Nem csak a rosszakat, az esztelenségeket kerüljük el, hanem jóságban, egyenességben és igazságban, tudunk élni. S vajon miért a részegséggel állítja ezt ellentétbe Szent Pál? Azért, mert, ha a Lélek eltölti az embert, az bizonyos értelemben a részegséghez hasonlít, egy egészen más létállapot és léttudat, bódítóbb, mint a legjobb bor.

Nem föltétlenül arra kell gondolni, hogy extázisba esünk, fennakad a szemünk, csak a szemünk fehérje látszik, és remegő testtel nyelveken beszélünk. Ezek a jelenségek nem a Lélekre utalnak, még akkor sem, ha egyes szektákban ezt próbálják elhitetni az emberekkel.

A Lélekkel való eltelés, lélekjelenlétet jelent, igazi józanságot. A legjózanabb emberi magatartás, ha Isten akarata szerint élünk.

Ha jól megnézzük, ez a tanulsága az esztelen gazdagról szóló példabeszédnek is. Jézus egy gazdag emberről beszél, akinek földje egyik esztendőben igen bőséges termést hozott. Látszólag nagyon is okosan gondolkodott. Igazán nem lehet a személyre vetni, hogy nagyobb csűröket akart építeni. Ez teljesen logikus. Jézus mégis esztelennek nevezte ezt az embert, mert a földi javakban akart gazdagodni, nem pedig Istenben.

Nekünk Istenben kell gazdagodnunk, nem a világ javaiban.

Istenben, vagyis a harmadik Isteni Személyben, a Lélekben kell bővelkednünk, s akkor ismerjük föl, hogy mi az Úr akarata, akkor fogjuk tudni, hogyan kell élni.

Drága testvéreim! Sokat fogok még beszélni a jövőben is a Lélek jelenlétéről, a Lélekre való figyelésről, hiszen a Ferenc pápa által meghirdetett szinódusnak is ez a végkicsengése, ez a gyümölcse. S ez most egészen különleges alkalom, hogy ennyi szinódusi résztvevő van  jelen egy helyen: itt van velünk Claudio Gugerotti bíboros úr, Manel Nin püspök atya, a hívek között pedig Szabó Péter professzor úr, akik mind részt vettünk a szinóduson. Mind a négyen tapasztalhattuk, hogy mit jelent a Lélekben való figyelés, mit jelent odafigyelni a Lélekre. Ez a szinódusnak a gyümölcse és a buzdítása, amiről a későbbiekben is sokat szeretnék nektek beszélni. Ugyanis ebbe az irányba kell, hogy formálódjék az egyházunk és az életünk. Az Egyház akkor fog megváltozni, ha a mi életünk megváltozik. Mégpedig ebbe az irányba, hogy a Lélekre figyeljünk oda jobban. Erre szólít föl bennünket Ferenc pápa is.

Vajon a Lélek szerint élünk-e? Odafigyelünk a Lélekre, amikor a döntéseinket hozzuk? Figyelünk arra, hogy mit mond nekünk a lélek? Attól tartok, sok esetben még imádság közben sem figyelünk oda, nemhogy a hétköznapjainkban. Sokszor elmondjuk a magunk imaszövegeit, de alig hagyunk csöndet, hogy a Lélek szólhasson hozzánk. S ez még inkább jellemző a hétköznapi életünkre. Alig hagyunk csöndet! Hogyan tudnánk így meghallani a Lélek szavát?

A csönd elengedhetetlen eszköze annak, hogy tudjunk figyelni a Lélekre. Mondhatom, mellemet döngetve, hogy én keresztény vagyok, naponta imádkozom a Mennyei királyt, mellyel a Szentlelket szólítom meg, ám ha hiányzik a csönd az életemből, akkor hiába mondom. Lássuk be, igaza van Ferenc pápának, nagyon hiányos a Lélekre figyelésünk. Márpedig mostantól mindent meg kell tennünk, hogy figyeljünk rá, hogy tetteinket a Lélekben vigyük végbe, döntéseinket a Lélekre figyelve hozzuk meg.

Az ember élete tele van döntésekkel, s egyikből sem hagyhatjuk ki a Szentlelket. Persze, nem arról beszélek, hogy amikor a boltban a túró rudi vagy a poharas puding között akarok dönteni, akkor csöndben kellene elmerengenem, hogy a döntést el ne vétsem. De például, ha tanulás közben csörög a telefonod, és a barátaid focizni hívnak, akkor érdemes egy rövidke befelé figyelő csöndet tartani, mielőtt választ adnál. S ne rázd le ezt a tanácsot azzal, hogy „Persze, a Lélek biztos azt mondja, hogy tanuljak…” Nem biztos. Lehet, hogy azt mondja, „most menj el”. Hátha valami fontos vár ott rád. Nem tudhatjuk. De ne a Lélekre figyelés nélkül hozd meg a döntést! Minél nagyobb döntést hozunk, annál nagyobb csöndre van szükség. Igen, az életünkben sokkal több csöndre van szükségünk.

Lehet, hogy éppen azért lelketlen a világunk, és lélektelenek a döntéseink, mert nem tartunk csöndet, nem figyelünk oda a Lélekre. Ferenc pápa erre buzdít bennünket, és én ezt a buzdítást továbbítom egész görögkatolikus egyházunknak. Ezt a rendkívül fontos üzenetet pecsételi meg itt, Máriapócson bíboros úr jelenléte is! Ebben az irányban kell megújulnia az egyházunknak, az életünknek. A Lélekre jobban odafigyelni, csöndet, csöndeket teremteni az életünkben, de még a beszélgetéseinkben is, hogy valóban a Lélek vezessen és töltsön el bennünket. Ez olyan józan részegség lesz, amely már a mennyország boldogságához hasonlít.