Különleges balatonparti esemény szentelhette meg életünket múlt szombaton a balatonszemesi szabadstrandon. Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya a Makkabeus vértanúk napja alkalmából a Balaton déli partján fekvő településre látogatott, hogy egy szép szertartás keretében megáldja hazánk legnagyobb és legnépszerűbb tavának vizét.
A Balatonban szörfösök, a nagy szélben hullámzó vízben ugráló gyermekek, a parton eközben egy nagyobb csoportnyi ember gyülekezik. Megérkezik Fülöp atya és elküld két gyermeket, akik homokozó vödrökkel hordják az erre a célra kölcsönkapott gyönyörű, réz hattyúba a Balaton vizét. Fűzfaágakat vágunk, szinte a kezünkbe hajlik, úgy fújja a szél. Jobb is neki a szentelési asztalon, szép feladat vár rá: a megszentelt vizet fogják vele az emberekre hinteni.
A végig énekelt szentelési szertartás utolsó részében Fülöp atya Szent Pál szavait idézte: „A megszentelő és a megszenteltek ugyanattól valók.”
De vajon ki a megszentelő? Természetesen Krisztus, az Isten, aki megszenteli az előttünk látható réz hattyúban lévő vizet. A megszenteltek viszont mi vagyunk, mindenki, aki hisz a megszentelésben megszenteltté válik a hit által az Isten erejéből.
„Ahogy Szent Pál mondja: megszentelő és a megszenteltek ugyanattól vannak. Vagyis mi, akik Isten kegyelméből megszenteltetünk, ugyanattól vagyunk, aki ezeket a vizeket megszentelte. Az emberi test víztartalma hatvan-hetven százalék. A bennünk lévő vizet is megszenteljük most, megszentelődik a vízháztartásunk. De vajon mennyi bennünk az isteni? Ezt már nehezebb számokban kifejezni, de egy biztos: teljes egészében az Istentől és teljes egészében a földből valók vagyunk. És a bennünk lévő isteni megszenteli azt, ami bennünk földi. És onnantól kezdve a nitrogén, a szénatomok, minden anyag, ami bennünk van átistenül, és isteni erővel lesz teljes.”
Fülöp atya folytatta: Isten átalakítja a lényünket, a gondolkodásunkat, ha hiszünk a megszentelésben. „Viszünk haza a megszentelt vízből, hogy tovább vigyük az Istenhez fordulást otthonainkba. Így megy tovább az isteni erő az életünkben a hitünk mértékének megfelelően.”
A mai világban kevés a hit - mondta az érsek-metropolita atya – ezért kell sokszor menni templomba, a szenteltvizet otthonainkba vinni, hogy meg ne feledkezzünk az Isten állandó jelenlétéről. A keresztény élet nem más, mint a megélése a szentpáli mondat valóságának. “Soha nem lenne szabad úgy viselkednünk, mintha nem az Istentől volnánk, és mindent meg kell tennünk azért, hogy mások is észrevegyék, hogy bennünk isteni élet van. Ezt fogja a most megszentelt balatoni víz is tovább vinni az életünkbe, erősítve a hitünket átjárja az életünket. Bízom benne, hogy a szenteltvízben való részesedés által mindannyian a hit hirdetőivé válunk, hiszen mindannyian attól a Krisztustól vagyunk, aki megszentelte a vizeket és megszenteli az életünket is.”
A szertartás és az ünnep egyházi hátteréről itt olvashatnak.
A szerző fényképei