A járványhelyzet miatt hívek nem vehettek részt a szentelési ünnepségen, a vajdasági Pannon RTV közvetítésén keresztül követhették a szertartást, melyet latin, horvát és magyar nyelven végeztek.
A főszentelő Német László nagybecskereki megyéspüspök volt, a társszentelők pedig Pénzes János nyugalmazott szabadkai megyéspüspök és Džudžar Djura, a bácskeresztúri Szent Miklós Görögkatolikus Eparchia püspöke.
Bevonulással és harangszóval kezdődött a püspökszentelési ceremónia. Miután a püspökök elfoglalták helyüket, felkérték Német Lászlót, a főszentelő püspököt, hogy kezdje el a szertartást. Ezt követően felolvasták Slavko Večerin okmányát.
Német László homíliájában a „Kivé válsz?” és a „Milyen részegyházat bíztak rád?” kérdések mentén a püspöki hivatásról tanított.
Kivé válsz? – ajándék, kegyelem a hivatás, de gyorsan állandó feladattá válik. Ajándék, ami ráépül eddigi tapasztalataidra és személyiségedre, és abból feltételezett értékeket akar előhozni, melyekkel a rád bízottakat szolgálod, hogy biztosítod számukra a krisztusi utat. Ebben a szolgálatban a főpásztornak új kihívásokkal kell szembenéznie, miközben sok minden a régi marad. Megmaradnak erősségei és gyengeségei, egészsége sem lesz jobb, sőt, romlani fog.
Ami jobbá válhat, az a szemed, a füled és a szíved. Élesebben kell látnod a tieid fájdalmát, örömét, bánatát, szorongását, hallanod kell a gyakran ki nem mondott aggodalmaikat, bizonytalanságaikat, reménytelenségüket, és teljes szívvel kell ezekhez odafordulnod.
Hogy lehet ezzel megbirkozni? Őrizd meg lelked ifjúságát, a mai nap pozitív tapasztalatát. Maradj nyitott a Szentlélekre, aki megőriz, hogy ne essünk el, hanem haladjunk. Ápold kapcsolatodat a Mesterrel, és figyelj az Isten ajándékaként kapott emberi kapcsolataidra. Legyenek olyan emberek az életedben, akik vigyáznak rád a Mester szemével – kívánta a nagybecskereki főpásztor.
A másik kérdést – Milyen részegyházat bíztak rád? – Német László horvátul fejtette ki. Emlékeztetett, hogy az új püspökre bízott részegyház a szerbiai katolikus egyház tagjait jelenti. És Večerin Slavko jól ismeri a híveket, hiszen papként évtizedek óta szolgálja őket.
Az Egyház születőben, alakulóban van, akkor is, ha gyakran úgy gondoljuk, a halálos ágyánál állunk. Napról napra meg akar itt születni az Egyház, épülni akar.
Ezer éve élnek itt keresztények, hosszú utat járt be az Egyház, sokat tapasztalt. Ez a múlt alakítja identitásunkat, meg kell őriznünk. Mi itt vagyunk, itt élünk, sokszínűségünk gazdagságot ad és nehézségeket is szül. Apostolutódként feladatunkat az evangélium mutatja meg– hangsúlyozta a szónok.
„Ti vagytok a föld sója” – aó, aminek jelentőségét az ételtartósításban és a gyógyításban is felismerték. Gyógyító erejéről már az ókorban tudtak, gyulladáscsökkentő hatásáról egyiptomi orvosok írtak, a zsidók pedig sóval kenték be az újszülöttet, hogy ne kapjon el fertőzést. De a só őrizte az étel frissességét és ízt adott neki, azonban vigyázni kell vele, mert túlságosan tartósítva megkövül az étel. Kreatívnak kell lenni az alkalmazásában – figyelmeztetett Német László. –Ennek útja, hogy a pásztornak összhangban kell élnie a világgal és a konkrét élethelyzetekben kell megvilágítania az örömhírt. Együtt kell éreznie az emberekkel, visszhangot kell adni annak a sok fájdalomnak, amivel családok találják szemben magukat, hiszen az élet akarva-akaratlanul mindenkit megsebez.
Püspökként különösen is felelősek vagyunk azért, hogy az élet okozta sebeket gyógyítsuk. A kegyelem közvetítése legyen állandó feladattá, amit a rád bízottakért vállalsz ebben a gyakran kusza és összetett világban – zárta tanítását a főszentelő püspök.
Ezután Slavko Večerin Német László felszólítására magyar és horvát nyelven váltakozva tette le ígéretét, hogy mindhalálig gyakorolja a hivatást, hirdeti Krisztus tanítását. A Mindenszentek litániája és a kézrátétel után kinyitották az új püspök feje fölött az evangéliumoskönyvet és megkenték a fejét a szent olajjal.
Végül átnyújtották neki az evangéliumoskönyvet, megkapta a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot, majd elfoglalta helyét a püspöki székben.
Az Eucharsztia liturgiáját már az újonnan felszentelt püspök vezette.
Köszönettel az életért, a papságért, valamint ezért a küldetésért, amit a püspökszentelés kegyelme által az Úr immár nekem ajándékozott, az ő szent színe elé járultam, alázatos lélekkel és elcsodálkozva, titokzatos jelenlétének, szeretetének és irgalmának nagysága előtt – fogalmazta meg Slavko Večerin a hála szavait.
A szentmise végén, a tiszteletadást követően az új püspök a diakónusokkal körmenetben vonult ki a szabadkai székesegyházból. Ahogy erről a Pannon RTV beszámolt, a püspökszentelés végén többen köszöntötték az új szabadkai püspököt, Slavko Večerint.
Luciano Suriani apostoli nuncius olasz nyelvű köszöntését Szabó Szepesi Csaba, az új püspök titkára olvasta fel magyar nyelven: „A Szentatya nevében szeretettel hívlak titeket, pásztort és hívőt egyaránt, hogy mutassátok meg a mindennapi életben az egyház egyetemességének és egységének szépségét és gazdagságát. A szabadkai egyházmegyében jelen lévő sajátos különbözőségek és eltérések pedig soha ne legyenek számotokra akadályok.”
Stanislav Hočevar belgrádi érsek elmondta, testvérként tekint Večerin püspökre. „Gyakran a problémák irányítanak minket, de csak azért, mert nem vagyunk eléggé elmélyedve mindabban, amit mindenható Szent Atyánk tökéletesen megteremtett. Amelyben ő maga is örömét lelte.” A papság nevében Fazekas Ferenc topolyai plébános így fogalmazott: „Egész hívő közösségünk nevében szolgálatához a Jóisten áldását és kegyelmét kérjük valamennyien.”
A hívek közössége nevében Kolb Magdolna és János köszöntötték az új főpásztort. Elmondták, a hívek régóta ismerik és a szívükbe zárták az új püspököt emberségessége és barátságossága miatt.