Lelki felkészülés halottak napjára, a Leöveyben

A közös iskolai Panachida során Pál apostol korinthusiakhoz írt első leveléből idézett:

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.
De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.
Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.
Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak” 1Kor.15.19-23

A megemlékezés során arra hívta fel figyelmünket, hogy ebben az életben fizikailag testben létezünk, különbözőek vagyunk, de többek vagyunk, mint csak a fizikai test. A bennünk lévő többlet tartalom a Lélek. Mint ahogy szertartáson jelenlévő füstölő egy fizikai eszköz, körülfogja a benne lévő tömjént, de az a funkciója, hogy kiárassza magából az ég felé a füstöt. Engedjük mi is, hogy kiáradjon belőlünk a lélek. Nyíljunk meg, hogy a lelkünk Isten felé közeledhessen!

Végezetül Sándor atya azt kérte, hogy szeretettel és elfogadással emlékezzünk halottainkra, akik lélekben mindig és most is velünk vannak. A szertartás kedves záróaktusaként kalácsot ettünk, jelképesen együtt azokkal a szeretteinkkel, akik túlvilágon vigyáznak ránk.