Lelki nap Tarcalon

Délben indultunk az intézmény központjából. Sajnos két kollégánk más elfoglaltsága miatt nem tarthatott velünk. Már ekkor jó hangulat jellemezte a társaságot, mivel igen ritkán van alkalmunk közös, kötetlen időtöltésre. Utazás közben elkezdődött a beszélgetés, mindannyiunknak volt mondanivalója, hiszen az elmúlt két évet a pandémia okozta bezártság, emberi, szakmai kapcsolataink beszűkülése uralta.

Elsőként Tokajban álltunk meg egy fagyizás és séta erejéig. Ezután folytattuk utunkat Tarcal felé. Itt kellemes – bár néha kicsit meredek – sétával meglátogattuk az Áldó Krisztus szobrot, amely Európa legnagyobb Jézust ábrázoló gránitszobra. Itt elmondtunk egy imát a csodaszép időben letekintve az alattunk húzódó tájra, majd lesétáltunk az alatta húzódó tokaji Kopasz-hegy oldalába vájt tiszta vizű bányatóhoz.

A tájban gyönyörködve felfedeztünk a közelben egy kápolnát, elhatároztuk, hogy oda is ellátogatunk. Odaérve megtudhattuk, hogy ez a Szent Teréz kápolna, melyet Gróf Grassalkovich Antal építtetett Mária Teréziának hálából adományaiért.

A sétától megéhezve érkeztünk meg a tarcali Kovács pincészetbe, ahol finom vacsorával vártak bennünket, amihez többféle borokat kínálták. A vacsorát egy borospincében kialakított, nemes penésszel borított falú, rendkívül hangulatos helyiségben fogyaszthattuk el. Az ízletes étel – vagy inkább a kiváló borok – még jobban megoldották a nyelvünket. Kellemes hangulatú beszélgetésre maradtunk még kicsit.

Már sötétedni kezdett, amikor hazafelé indultunk. Útközben arról beszélgettünk, mennyire szüksége van a lelkünknek is táplálékra ahhoz, hogy a mindennapok megpróbáltatásait viselni tudjuk. Ez a nap kétségtelenül feltöltődést, rekreációt jelentett mindannyiunk számára.

Köszönet Lóri atyának az ötletért és a jól szervezett megvalósításért!