Lezárult a tricentenáriumi év Sajópálfalán

A sajópálfalai Istenszülő-kép 1717. január 6-tól február 16-ig könnyezett véres könnyekkel. A hagyomány szerint a kép sok-sok hányattatás után került vissza Sajópálfalára 1973. október 25-én, az őszi búcsút mindig ennek emlékére tartják. A mostani templombúcsún köszöntötték Figeczki Balázs nyugalmazott esperes atyát, Sajópálfala korábbi parókusát, aki rendkívül sokat fáradozott a sajópálfalai könnyező kegykép tiszteletének megőrzésén.

Három évszázad kegyelméért adunk ma hálát, mondta Orosz Atanáz a liturgián. Felidézte a korabeli feljegyzéseket, mely szerint a könnyezés után a falu lakói bűnbánatot tartva tértek meg Istenhez. Szolgáljon ez számunkra tanúságul, és vezessen minket is a jóra fordulás és Isten felé, mondta a püspök. Az ünnepi Szent Liturgián az oltár körül azok a lelkipásztorok is szolgáltak, akik valamilyen módon kötődnek Sajópálfalához; itt töltötték gyermekkorukat, vagy éppen ezen a parókián kaptak feladatot korábban.

Demkó István atya is itt töltötte ifjúkorának egy részét. Búcsúi beszédében felidézte azokat a meghatározó eseményeket, személyeket, melyek itt, a kegykép környezetében vitték egyre közelebb hivatása felé. Az Istenszülő szeretetére irányította az ünneplők figyelmét, mellyel mindig megajándékoz bennünket, lakhelye Sajópálfalán mindig haza vár, ahol örömünk, bánatunk egyaránt meghallgatásra talál, mondta István atya.

A könnyezés 300 éves évfordulóján célunk a lelki élet elmélyítése, a spiritualitás megerősítése volt, valamint az egyetlen szükségesnek hangsúlyozása ebben a túlterhelt, rohanó világban, mondta Kiss Attila parókus atya. Örömét fejezte ki, hogy nagyon sokan meghallották a lelkükben megszólaló hívó szót és eljöttek Máriához a jubileumi évben. Az Istenszülő Szűz ártatlan, tiszta hangja bűntől sebzett lelkünkben és világunkban az Ő könnyein keresztül akart és akar ma is megérinteni bennünket. Vágyunk arra, hogy Sajópálfala a béke szigete lehessen azok számára, akik ezt keresik. Ebben nagy segítség a szerzetes nővérek imádkozó jelenléte, akik nem szavakkal, hanem Istennel szoros közösségben lévő életükkel sugározzák ezt, tette hozzá a lelkipásztor.

Az ünnepi fogadás kezdetén e nap jelentőségét hangsúlyozta dr. Fedor Tibor, az emberi erőforrások minisztériumának főosztályvezetője, és méltatta azt a kutató munkát, aminek eredményeként a kegykép méltó helyére került.

Számtalan parókiáról érkeztek zarándokok, ki-ki erejéhez mért módon, nemcsak a Miskolci, hanem a Nyíregyházi és a Hajdúdorogi Főegyházmegyéből is. Lelki napok, búcsúk, találkozók, táborok - szinte minden hétvégére adódott egy-egy „program” Sajópálfalán, melyekkel minden korosztályt igyekeztünk megszólítani.

A jubileumi év hivatalosan lezárult, de az Istenszülő ölelő karja sohasem zárul be.