Máriát dicsérni, hívek jöjjetek!

A Szeged-alsóvárosi ferences templom a pannonhalmi után Magyarország második legrégebbi kolostor-épületegyüttese. Az első templom már a 13. században állt, ezt bővítették tovább a 14-15. században. Mai alakját Mátyás király segítségének köszönhetően a 15. század végén kezdték kialakítani – innen a tér neve és a templom köznyelven forgó elnevezése is: Mátyás tér, Mátyás-templom. A megújult templomot a római Santa Maria Maggiore nyomán Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték föl 1509. augusztus 5-én. A csodálatos gótikus templom egyike az ország néhány hálóboltozatos templomának. Nem csak történelmi, de művészettörténeti ritkaság is, hiszen az Árpádok román kori építészeti elemei mellett a gótika és barokk egyszerre van jelen a templomban. A tipikus, magasba nyúló pillérekkel támasztott, karcsú gótikus templom tornya és 17. században felújított belseje a leggazdagabb barokk korszak mestereinek keze munkáját dicséri.

Szeged és környéke lakossága az 1509-es fölszentelés óta pedig Szűz Máriát dicsérni igyekszik minden augusztus 5-éhez legközelebb eső hétvégén az alsóvárosi templomba. A búcsún túl a török hódoltság alatt a Szeged környéki falu-és tanyavilágba kényszerült emberek találkozója is volt egyben a Havas Boldogasszony napi búcsú, mely Szeged vallási életének - a tápai búcsú mellett - a legkiemelkedőbb eseménye lett.

Az 1930-as évek végétől a kétnapos búcsú lelki programjainak egyik állandó pontja a görögkatolikus Szent Liturgia. A városban már az első világháború előtt közel ezer görögkatolikust tartottak számon, 1922-től pedig saját templomuk is volt - az a kápolna, mely a mai napig is a szegedi görögkatolikusok otthona. Mivel a két világháború között a magyar görögkatolikusság léte a társadalom – főleg a Dél-alföldi – többsége számára nem volt ismert, ráadásul a Monarchia szétesését követően még inkább kételkedtek a magyar görögkatolikusok hazafiságában, a parókusok minden lehetséges eszközt megragadtak önazonosságuk, magyarságuk, Róma-hűségük megvallására. Az 1921-ben alapított egyházközség 1936-ban kapott saját parókust Ladomérszky Béla személyében, akinek köszönhetően a város lakossága számára is egyre ismertebb lett a görögkatolikus közösség. Bár pontos adatunk egyelőre nincsen, valószínűleg az ő ferencesekkel ápolt jó kapcsolatának köszönhető, hogy az alsóvárosi templom búcsújának állandó programja lett a szombat esti görögkatolikus Szent Liturgia.

A lelki esemény nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy minden évben zsúfolásig telik meg a hatalmas templom az esti Szent Liturgiára, amelyre a római- és görögkatolikus hívek mellett azok a görögkatolikusok is eljönnek, akik nem, vagy alig járnak a görögkatolikus templomba.

Nem volt ez másképp idén sem. Szaplonczay Miklós parókus a szegedi és környékből érkező híveknek, külföldi missziós nővéreknek és a Kárpátaljáról érkező csoportnak az Istenszülő oltalmáról és példamutatásáról beszélt, kiemelve, hogy Szűz Mária az engedelmességben és hűségben elsőszámú példaképünk kell, hogy legyen – amint ezt Ferenc pápa is mondta. Az ő példáját követve kell nekünk is példaképpé válnunk – családban, munkahelyen, barátok közt, idegenek előtt egyaránt. Az alsóvárosi templom nem csak ezért foglal el kiemelt helyet a szegedi görögkatolikus hívek szívében: 2015. március 19-én a templomban végzett római katolikus szentmise után hirdette ki Fülöp püspök a metropólia megalakulását.