"Megható és szívből jövő volt a Szentatya minden egyes gesztusa" - Kerekasztal-beszélgetésen emlékeztek a debreceni pápalátogatás szemtanúi

A film megtekintésével voltak, akik újra az esemény résztvevői lettek, sokan pedig először élték át a látogatás emelkedett, megható hangulatát, olyannyira, hogy magától értetődő volt a Miatyánk közös imádkozása a pápával és a nagytemplomi közösséggel, ugyanígy a végén a Himnusz éneklésébe is bekapcsolódtak. Ez is a pápalátogatás áldásos gyümölcse, amit azok is átélnek, akik csak a híradásokból, szemtanúk beszámolóiból ismerik az eseményeket.

A megható pillanatok ajándékozása tovább folytatódott, személyes emlékeiket, érzéseiket osztották meg a jelenlévőkkel a kerekasztal-beszélgetés résztvevői: dr. Keresztesné dr. Várhelyi Ilona irodalomtörténész, muzeológus, dr. Fekete Károly református püspök, dr. Gyulay Endre nyugalmazott római katolikus püspök, dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök és dr. Virágh Pál egykori Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei köztársasági megbízott, a Nagytemplomi Egyházközség örökös főgondnoka.

Az eseményen Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános is részt vett.  A beszélgetést: Mikos Ákos, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa vezette.

A résztvevőket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte. Elmondta, II. János Pál pápa 30 évvel ezelőtt éppen ezen a napon, 1991. augusztus 16-án lépett Magyarország földjére. Augusztus 20-ig tartó látogatása során 18-án Debrecenben Ökumenikus találkozón vett részt. Erre emlékezünk most ünnepi programsorozattal, szoboralítással, két emlékkötet kiadásával.

Ferenc püspök Kocsis Fülöp érsek egyik, a közelmúltban elhangzott gondolatára utalt, amely szerint a történelmet az aktuális élők építik, formálják. 30 év után már le tudjuk mérni, meg tudjuk vizsgálni, hogy egy-egy történésnek, cselekedetnek milyen hatása, gyümölcse van. Ezekben a napokban visszaemlékezünk, a látogatás gyümölcseire tekintünk. 

A főpásztor hozzátette, a látogatás egyik áldásos gyümölcsét a három debreceni püspök is megéli, hiszen havonta találkoznak, közösen gondolkodnak, együtt építik Isten országát. „Nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy ez a történet, a történelem tovább formálódjon. A történelem fogalmomban benne a „tört” szó, amely nem a teljesre mutat. Rajtunk is múlik, hogyan halad a teljesség, a szeretet felé. Erre a szeretetre tanított meg szavai által a Szentatya, és ezt a szeretetet mutatta meg Debrecen városa, különösen is a református egyház azzal, hogy a Nagytemplomban fogadta a pápát. Ezt a szeretetet szeretnénk tovább élni, erősíteni, ennek örülni, hogy ezáltal is tanúságot tegyünk Isten létezéséről” – fejezte be gondolatait a főpásztor. 

Ezután a kerekasztal-beszélgetés résztvevői számoltak be a pápalátogatáson szerzett személyes élményeikről, és arról, hogy az eseményen milyen feladatot láttak el.

Keresztes Szilárd a pápalátogatás előkészítésére 1989-ben alakult vegyes bizottságon belül az egyházi bizottság tagja volt. Az állami bizottság tagjai felkészült szakemberek voltak, így rendkívül gyorsan összeállították a végleges programokat. Mindenképpen el akarták érni, hogy 1990 májusára, az országgyűlési választásokra a program le legyen zárva. 

Keresztes püspök atya a pápai küldöttség tagja volt. Elmondta, hogy a pápai menet négy helikopterből állt. A Szentatya a közvetlen kíséretével az első számúban utazott. A második és harmadik helikopterben a delegáció tagjai, a negyedikben pedig a szervezők kaptak helyet. 

Két fárasztó nap volt a pápa mögött a debreceni látogatása előtt. Pénteken délben érkezett meg a budapesti repülőtérre, onnan helikopterrel Esztergomba utazott és szentmisét mutatott be a Bazilikában, majd hajóval indult vissza Budapestre. Ez is különleges út volt, hiszen a Duna mindkét partján emberek ezrei köszönthették őt. Aznap este állami vezetőkkel találkozott a Parlamentben. Másnap a pécsi repülőtéren mutatott be szentmisét, amelyen csalódást élt meg, mert a balkáni háború miatt a határon túli zarándokokat nem engedték át a látogatásra.

Ilyen előzmények után Máriapócs 300 ezer és a szomszédos országokból érkező 50 ezer ember jelenlétével óriási élményt jelentett mindannyiunk számára. A pápát hatalmas tömeg fogadta. Úgy éreztem, egy másik pápa szállt ki a gépből, mint aki Pesten felszállt. Zárkózottnak, töprengőnek, fáradtnak látszott. Máriapócson megváltozott, örült és mosolygott. A mise végén a kegytemplomban a szentélyben ráborult az oltárra és percekig csendben imádkozott. Sose fogom elfelejteni ezt a pápaképet. 

A pápának tetszett a Debrecenre gyakorta alkalmazott „kálvinista Róma” megfogalmazás. Ismerte a debreceni helyzetet, tudta, hogy ez a találkozó korábban nem jöhetett volna létre, éppen ezért tudatosan építette fel ezt a látogatást. Ő mindenkit meg akart becsülni, ajándékozni, fontosnak tartotta a gályarabok emlékoszlopának a koszorúzását, ő erre lelkileg készült, és ez az imádságos út – mi tapasztalhattuk – mindvégig csak egyet szolgált, hogy az itt lévő eseményeken keresztül az embereket Istenhez vezesse. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház visszavonhatatlanul elkötelezte magát az ökumenikus mozgalom előtt, és minden eszközt felhasznál arra, hogy az egyházak közötti békességet építse. 

A Szentatya további látogatásai során nagyon ritkán fordult elő, hogy az ökumenikus találkozókat nem katolikus templomban tartották. Debrecen kivétel volt. Ő is szívében őrzi ezt a látogatást.

A teljes beszámolót a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye weboldalára kattintva olvashatják el.