Megkeződött a tricentenáriumi év Sajópálfalán

Az emlékév ünnepélyes megnyitóját január 7-én tartották. Az ünnepi Szent Liturgián a metropolita atya mellett a Miskolci Egyházmegye papsága tett szolgálatot a zsúfolásig megtelt templomban, ahová nemcsak a Sajópálfaláról és környékéről, hanem egész egyházmegyénkből, sőt a Metropólia több parókiájáról érkeztek zarándokok. A Liturgián közreműködött a Szent Efrém Férfikar. 

„Égi Édesanyánk háromszáz évvel ezelőtt könnyezett itt Sajópálfalán” – emlékeztetett a jeles alkalomra köszöntőjében Kiss Attila Gellért, a község jelenlegi parókusa. 

A régi naptár szerinti karácsony napján kezdett könnyezni véres könnyekkel az Istenszülő Szűz kegyképe, fűzte hozzá Orosz Atanáz megyéspüspök. „Ez a könnyezés sokakat megrendített, sokan csodájára jártak, hiszen hat héten voltak az Istenszülő szemében könnyek. Sokan tettek tanúságot erről, és azóta is sokan kérik az Istenszülő közbenjárását, gyógyulásokért és lelki megújulásért”, ahogyan erről a templomban elhelyezett emléktáblák is tanúskodnak, mondta a főpásztor. 

Az ünnepi alkalom Keresztelő Szent János ünnepével került egy napra, így az Istenszülő mellett a Miskolci Egyházmegye védőszentjét is köszöntötték. Homíliájában Kocsis Fülöp érsek-metropolita az ünnepen tisztelt szentek találkozásait és kapcsolódási pontjait emelte ki, amely számunkra kettős üzenetet hordoz. „Ahogyan Keresztelő Szent János és az Istenszülő találkozásában az Ó- és az Újszövetség találkozott (…), úgy ez a mai ünnepség is a múlt és a jövő találkozása” - mondta a metropolita. Emlékezünk arra, mennyire buzgó, imádságos emberek töltötték meg évszázadokkal ezelőtt a templomot. „Azért emlékezünk, hogy legyen miből merítkeznünk” továbbra is Isten dicsőítésében „Mária útját” követve – fogalmazott az érsek. Ez utóbbiban példaként állította a hívek elé a sajópálfalai monostorban élő szerzetesek imádságos életét. 

Miért sír Mária? – tette fel a kérdést Fülöp metropolita, majd kifejtette, hogy mindannyian máshogy fogalmazzuk meg a választ, de „ami igazán fontos az üzenet, az, hogy Isten jelzi, hogy velünk van, lerombolja a fizikai törvényeket, annak érdekében, hogy kinyilatkoztassa az Ő szeretetét, édesanyján keresztül.” 

A sajópálfalai dombon 1717-ben még fatemplom állt, az akkor itt található Istenszülő-ikon könnyezéséről az első írásos emlék a Jordánszky Elek 1836-ban kiadott munkája: „A 17 tanúhoz járultt az olaszi görög eggyesültt Plébánosnak, lelkiisméreti tisztaságára tett vallástétele; mellyekből pedig a tetszett ki, hogy ők önnön szemeikkel látták, hogy az említett kép görög karátsony napjától Februárius 16-dik napjáig és így, négy hét alatt, izzadott és siránkozott, az az, hogy a bóldogságos Szent Szúznek jobb és bal szemén barna, vagyis sötét vörös szinü tseppek láthatók valának, és hogy sem a tsikorgó hidegben meg nem fagytak, sem a fütött kályha mellett egész éjjel lévén meg nem száradtak…”. 

Adjon ez a háromszáz éves csoda mindannyinknak lelki megújulást, erőt és biztatást!

Miskolci Egyházmegye