Minden találkozás hátterében ott van az Istennel való találkozás lehetősége

Álmosd, Fülöp, Létavértes, Hajdúböszörmény, Dunaújváros, Budapest, Pocsaj, Kecskemét, Debrecen szakembereit az Érseki Hivatalba invitálta a Hitoktatási Iroda munkatársa, Vadász Viktória. Szerinte ugyanis rendkívül fontos, hogy legalább félévente megoszthassák egymással gondolataikat, tapasztalataikat.

„Nagyon fontos a munkátok, nem lehet elégszer hangsúlyozni” – mondta köszöntőjében dr. Seszták István. De arra is felhívta a figyelmet, hogy mindez eltörpül ahhoz képest, hogy mennyire fontosak ők is az Istennek. Az aznapi evangéliumi szakaszra irányította a gondolataikat:

Mt 11,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Összesen három vers, amiben két hatalmas igazság rejtőzik. Az első az egy komoly teológiai kijelentés. Az Atya és a Fiú között valami egészen fölfoghatatlan kapcsolat van. A Fiút legjobban az Atya ismeri, az Atyát legjobban a Fiú ismeri, illetve az Atyát ismeri az, akinek a Fiú úgymond kinyilatkoztatja. „És utána jön egy óriási váltás, amely mintha nekünk szólna, bármilyen élethelyzetben is vagyunk” – fogalmazott a főhelynök.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok!”

Mint fogalmazott, a hitoktatókra a hétköznapok munkavégzése során nagyon komoly feladat hárul, rajtuk keresztül ismerhetik meg a gyerekek, a fiatalok, az óvodások a Fiút, aki elvezet minket az Atyához. És természetesen ebben a szolgálatban az Úr tudja, hogy elfárad az ember. És itt kapcsolódik össze szerinte a két gondolat. „Ha elfáradunk, akkor az Úr Jézus azt akarja, hogy menjünk bátran hozzá. Mert Ő tud olyan élő vizet adni ehhez a szolgálathoz, ehhez a küldetéshez, ami nélkül a fáradtságon nem fogunk tudni felülkerekedni.”

A nap folyamán Terdik János atya igyekezett új erőt adni a szakembereknek szolgálatukhoz. Teréz anya gondolatait idézte:

Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány vagy az ékesszólás. Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára és nem ők a miénkre. Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell Őt meglátnunk bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, min amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.

Természetesen egy kis aktivitás sem hiányzott a találkozóból. Olyan kérdésekre kellett választ keresniük, mint:

Biztos pont tudok-e lenni?
Ki vagyok én?
Miben vagyok értékes?
Ki vesz körül? Milyen értékeim vannak?
Mi a feladatom?
Mit tehetek hozzá a másik életéhez?
Mitől leszek mosolygós, segítőkész?

Emellett a hallgatás fontosságára, annak értékére szerette volna még felhívni a hitoktatók figyelmét, szintén Teréz anya gondolataival.

"Uram, állíts szájam elé őrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet! " (Zsoltárok 140, 3)

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy a mag kicsírázzék,
a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: Miért?
A hallgatás imádat.
 

"Jézus hallgatott." (Máté evangéliuma 26, 63)

Bízunk benne, hogy ismét feltöltődhettek a katekétáink, és újult erővel térnek vissza intézményeinkbe a gyermekekhez