Nagyböjti elmélkedés: lemondás vagy gazdagodás?

Nagyböjti utazásunk kezdetén minden bizonnyal sokan felteszik, feltesszük a kérdést: miért is a böjt, különösen a Nagyböjt, hová is tartunk, milyen eszközeink vannak a „jó böjtöléshez”. Vajhagyó vasárnap evangéliumában (Mt 6,14-21) egy igazán elgondolkodtató mondat hangzik el:  … amikor böjtölsz… akkor Atyád, aki látja, ami titokban történik, nyilvánosan megjutalmaz.

A mennyei Atya böjtölésünket meg akarja jutalmazni, azaz olyan lemondást kér tőlünk, ami végeredményben valami egészen sajátos ajándékban való részesedés, azaz gazdagodás. Böjtölésünkkel többek leszünk! Mi is valójában ez a jutalom? És miért van erre minden esztendőben szükségünk? Egyházunk szép hagyományában ez az isteni ajándék nem más, minthogy eljuthatunk a szent napok és Húsvét Titkához, Krisztus feltámadásának megünnepléséhez, mely minden esztendőben az ember újjászületésének lehetőségét, valóságos megújulását jelentheti. Persze nem olyan egyszerű ez. Sok minden megnehezíti, lelki értelemben elhomályosítja utazásunkat, de a cél, az isteni jutalom nem lehet más, hiszen ezért teremtette Isten az embert az igazi Képmás, azaz Krisztus képére.

Talán az utazásunk kezdetén ezért is bátorít Szent Pál apostol: „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust” (Róm 13,14), aki az új ember, aki azért testesül meg, hogy az Istenhez vezető utat – nemcsak Nagyböjt folyamán – meg- és felmutassa. És öltsétek magatokra a „világosság fegyverzetét” (Róm 13,12) – mondja szintén a nemzetek apostola.

Természetesen az út során gyűjtendő kincsek megszerzése gyakran komoly lemondással, áldozatvállalással jár, mely azonban nem mérhető az igazi jutalomhoz, ahhoz, hogy valamit megsejtsünk hitünk felfoghatatlan titkaiból. Így az a kérdés, hogy lemondás vagy gazdagodás szerintem csak úgy értelmezhető: ezért a jutalomrért érdemes bizonyosan sok mindenért lemondanunk.

Jó utazást, örömteli megérkezést kívánunk!