Nagycsütörtök-a titkos vacsora emléke

A Liturgia során az érsek együtt misézett az egyházmegye papjaival, ami a metropolita szerint jól példázza kereszténységünk lényegét, vagyis azt, hogy közösségben vagyunk.

Prédikációjában arra is kitért, hogy alázatosnak kell lenni, ezen múlik ugyanis egyházunk megújulása. „Krisztus Urunk éppen azáltal nyitotta meg az isteni közösségbe való bejutásnak a lehetőségét, hogy megalázta magát, és ilyen módón ez az emberi életnek az útja és nyitja”. Érsek atya reményét fejezte ki, hogy az alázatosságban a görögkatolikusok fognak példát mutatni mások számára.  

A szertartás egyik különleges pillanata volt az antimenzion vagyis az ereklyekendő megszentelése. Ez tulajdonképpen egy terítő, amelyen Krisztus sírbatételének ábrázolása látható. Az antimenzion belsejébe egy szent ereklyéjét szokták belevarrni, rendszerint testének egy darabkáját, ami azt jelképezi, hogy az Egyház a mártírok vérére és Isten szent embereinek életére épül. E szokás korai egyházi gyakorlatból ered, amikor a keresztények azok sírjánál gyűltek össze és ünnepelték az Eucharisztiát, akik keresztény hitükért éltek és haltak meg.

A Liturgia a lábmosás szertartásával ért véget, ami felidézte, miként mosta meg Jézus tanítványai lábát a Titkos vacsora estéjén, felhívva ezzel az apostolok figyelmét a szolgálat fontosságára. A rítus lényegét fogalmazza meg az utolsó imádság: „Te, Uralkodónk, jöjj most méltatlan szolgáid közé, akik példádat követik; mosd le rólunk lelkünk minden szennyét és tisztátalanságát, hogy megtisztulva a bűneink folytán ránk tapadt portól, s a szeretet törlőjével egymást megtörölve kedvedben járhassunk életünk minden napján.”

Debrecenben 12 egyházi és világi ember lábát mosta meg Kocsis Fülöp metropolita a főszékesegyházban.