Mit tudunk ebből felfogni, mit tudunk ebből átélni? Ha egy örökkévalóságon át elmélkednénk rajta, akkor sem tudnánk kimeríteni ezt a titkot, hogy Isten odaadja magát nekünk, föláldozza önmagát értünk. De ha a titok titok is marad, nekünk mégis sokat kell vele foglalkoznunk. Egy másfajta megértésre kell megnyitnunk magunkat, ahol az értelem megáll, de a szív megindul. A szentektől ránk hagyott, teológiai magyarázatokkal fölérő imák sokat segítenek ebben. Ez a teológia nem csupán az értelemre, sokkal inkább a szívre hat, az ember lényének legmélyére. Most is elővehetjük ezeket a napi imákat. Az I. számú tartalmazza a királyi imaórák teljes tartalmát és az esti sírbatételi vecsernye minden énekét és szentírási olvasmányát. A II-ban már ezekből jóval kevesebbet találunk, de a szentírási részek még itt is bőségesek. A III. sem túl rövid most, hiszen egyrészt mérhetetlen anyag áll rendelkezésünkre, amelyekből alig merünk bármit is kihagyni, másrészt mégiscsak ez az egész esztendő legsötétebb napja, kell, hogy tudjunk időt szentelni a titok befogadására. Áldott, jó imádkozást mindenkinek!