Nagyszombat - olvasmányok a Szent Bazil Liturgián

Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a nagyszombati keresztelésnek itt van a helye. Míg a hívek a föltámadáshoz köthető ószövetségi történeteket hallgatták, ezalatt a keresztségre fölkészített jelöltek átmentek a közeli keresztelő kápolnában lévő medencébez, majd az első beavató szentség fölvétele után, a keresztvízből feljőve, immár fehér ruhában tértek vissza a templomba. Ahol nincs kereszteléssel egybekötve ez az egyébként is meglehetősen hosszú szertartás, ott nem kell föltétlenül mindegyik olvasmányt venni. De aminek mindenképp illő elhangoznia, az a két gyönyörű ószövetségi himnuszt: Mózes éneke a Vörös-tengeren való átkelés után és a három babiloni ifjú éneke a tüzes kemencében. Mindkettőnek sajátos előadási módja van. Az előtörténet eléneklése után következik a himnusz, amelynek verseit időről időre egy közösen énekelt refrénnel szakítunk meg. Mózes énekében a refrén: "Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen felmagasztaltatott!" A három ifjú himnuszában pedig: "Az Urat áldjátok, és magasztaljátok mindörökké!"

Itt közöljük ennek a két himnusznak éneklésre megformázott szövegét és mellékeljük a hangfelvételt is, amely bemutatja, hogyan szoktuk ezt énekelni. Érdemes többször meghallgatni, már előre készülni, hogy a föltámadást megelőző este minél szebben szóljon ez a két liturgikus himnusz.