Ökumenikus Tábor Loretoban

Immár 10. éve rendezik meg minden augusztusban a loretoi ökumenikus tábort. Ez egy fiataloknak szóló esemény, ahol különböző nemzetiségűek és felekezetűek töltenek el együtt egy hetet imádságban, szeretetben és összetartásban, az olaszországi Loretoban. Központja az egyik dombon elhelyezkedő bazilika, ahova évente több százezer zarándok látogat el. Pár éve még II. János Pál pápa is tiszteletét tette a városban. Maga a tábor egy direkt erre kialakított, és rendszeresen vendégeket fogadó (évente kb. 25.000, főként fiatal) épületben kapott helyet, melyet olajfákkal telepített kert vett körül, ami jó szolgálatot tett a csendes imák, és elmélkedések alatt. Mi magyarok eddig 3 alkalommal vettünk részt a táborban, a görögkatolikus egyház képviseletében először 9-en, az elmúlt két esztendőben pedig 18-18-an.

Az első tábor tematikájául a svéd luteránusok tágas körben elterjedt imaeszköze, az „Élet gyöngyei” szolgáltak.  Az „Élet gyöngyei” karkötő reflektál az életünk legfontosabb motívumaira. A táborban minden nap egy vagy két témát elmélkedtünk át, előbb egy előadás, majd kiscsoportos megosztások és a különböző imádságok keretében. Következő évben ugyanezt a tematikát vettük sorra, de mindent egy - a fiatalságot különösen aktuálisan foglalkoztató szempontból, a hivatásból. Mire hív bennünket Isten? Miért vagyunk itt a világon? Miért hív bennünket, hogy az Ő gyermekei legyünk és mit jelent pontosan a mindennapi életünkben keresztényeknek lenni?

Az idei év témája a kapcsolat (a teremtéssel, önmagunkkal, egymással, Istennel) volt, mely során a magyar delegáció a kapcsolatunk önmagunkkal témát dolgozta fel, reggeli ima, előadás, katekézis, majd kiscsoportos beszélgetések keretében. A tábor ideje alatt volt egy úgynevezett „charity day”, amikor a tábor résztvevői különböző helyekre jutottak el. A delegációnk tagjai idősek otthonába, a földrengés áldozataihoz, valamint a Cenacolo közösséghez mentek, akik szenvedélybeteg emberekkel élnek együtt, segítve őket a leszokásban. 

Néhány tapasztalat, amit a táborozók írtak: 

„Egy ökumenikus táborban vettünk részt az olaszországi Loreto városkájában. A magyar görögkatolikusokat 18-an képviselhettük, Szaplonczay Márk és Molnár Ádám kispapok szervezésében. Egy héten keresztül játszottunk, beszélgettünk és ismerkedtünk más vallású és nemzetiségű fiatallal, ezáltal közelebb kerültünk az ökumenizmus valódi jelentéséhez. A reggeli imát minden nap más felekezet tartotta, ezután egy katekézist adtak elő az aznapi témáról, amit a kiscsoportokban bontottunk ki jobban és beszéltünk át két játék között. A délutáni sziesztát általában a tengerparton pancsolással töltöttük, majd egy finom olasz kávé vagy fagylalt után indultunk vissza a táborba. Habár a különbözőségek ellenére, hogy más felekezetű és nemzetiségű fiatalokkal voltunk körülvéve, a célunk egy irányba húzott. Hálásak vagyunk Márknak és Ádámnak a szuper szervezésért és az egyházmegyéinknek az anyagi támogatásért.” (Nagy Réka) 

„Nagyon nehéz kiemelni egy élményt a táborból, mivel rengeteg pillanat magával ragadott, ezért egy érzést szeretnék elmesélni. Az utolsó esti imánk során egy imát kellett írnunk, kint a természetben, majd az ott lévő sötétségből kiemelkedő edényben el kellett égetnünk. Mikor beledobtam a tűzbe a kis papíromat, és láttam, ahogy elég, úgy éreztem, szabad vagyok. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot.” (Janka Anasztázia) 

„Számomra a legemlékezetesebb pillanat a "charity" napon történt. Ezen a napon egy ferences rendi apácák számára fenntartott idősek otthonába mentünk énekelni. Szívet melengető volt látni, hogy a 85-95 éves nénik arcán milyen nagy volt a boldogság és mekkora örömöt jelent számukra az előadásunk, sokan be is kapcsolódtak annak ellenére, hogy semmit se értettek belőle. Az előadásunk után ők maguk is egy jelenettel készültek nekünk. Igazán példamutató jelenség volt, hiszen mi magunk sokszor fáradunk bele az életbe - fiatal korunk ellenére, ők viszont igen csak életük őszében járva is szívükben fiatalok maradtak. Sokat gondolok erre, mikor úgy érzem, "már nem bírom". Nagyon fontos tapasztalat volt ez.” (Orosz Álmos) 

„Az általunk mondott reggeli és esti imán, valamint az árnyjátékos katekézisünk alatt azt éltem meg, hogy mi is tudunk alkotni, és egy igazi csapat vagyunk. Úgy érzem, ezen a napon rázódott össze igazán a csapat.” (Sándor Virág) 

„Számomra az egyik legmeghatározóbb és szívet melengető pillanat a  magyar csapat éneklése volt a Bazilikában. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy különböző helyekről érkező fiatalok fél óra alatt összepróbálnak négyszólamú kórusműveket, amelyek olyan szépen meg is szólaltatnak, hogy az másokat akár még az Isten felé is segíthet. Felemelő pillanat volt! „(Janka György) 

„A tábor ideje alatt nem csak lelki feltöltődésben volt részem, hanem csak úgy, mint tavaly, a közösséghez tartozás tudata is végig kísérte ezt az egy hetet, így az összes nap értékes volt. A kedvenc pillanat számomra az volt, mikor a magyar csapatunk az utolsó nap előtti este a tengerpartnál pihent, ekkorra már összekovácsolódtunk, és mindenki kötetlenül, őszintén, önmagát adva tudott részese lenni annak a csapatnak, amit onnantól kezdve több szál (közös vallás, elfogadás, barátság) tartott össze.” (Magyar Zsófi) 

„Nem tudok kiemelni egy olyan pillanatot sem a táborból, ami önmagában meghatározó lenne. Nagy örömmel láttam azt, hogy különböző nemzetek és vallások képviselői egy közös pontból, Krisztusból kiindulva, milyen varázslatos és szeretetteljes közösséget és élményekkel gazdag hetet tudtak varázsolni. Boldog vagyok, hogy az egység iránti törekvés tüze nem aludt ki, hanem erős és rendíthetetlen lánggal ég tovább.” (Feczák László) 

„A legmaradandóbb emlék számomra az az este, amikor a magyar csapatból mindannyian beültünk a szállásunkhoz közeli kis kápolnába, ahol a Gyöngéd szerető Mária című éneket gyakoroltuk a másnapi előadásra. Gyönyörűen szólt, pedig a legtöbben akkor hallottuk először a dalt. Az összhangban megmutatkozott a jó közösség, amit alkottunk, ugyanis egymásra voltunk hangolva, és úgy éreztem, nem csak zeneileg van köztünk egység, hanem lelkileg is. (Janka Mária) 

„Nem tudtam, hogy mire számítsak a tábor kapcsán, véletlenül csöppentem bele egy részben idegen társaságba, ezért sokkal inkább az érdekelt, hogy a magyar résztvevőket megismerjem, de ezt nem bántam meg, mert véleményem szerint sikerült beilleszkednem, fantasztikus embereket ismertem meg. Nagyon megfogott a kiutazás, amikor a kisbuszban énekeltünk, szórakoztattuk egymást, továbbá nagyon élveztem az esti közös beszélgetéseket.” (Káplár Máté)