Őszintén a szerzetesi hivatásról

A beszélgetés kezdetén az atyák arról meséltek a fiataloknak, miért és hogyan lettek görögkatolikus papok. Érdekesség, hogy mind a ketten nős papnak készültek, Fülöp atya kifejezetten azért választotta a görögkatolikus teológiát a római katolikussal szemben, mert éppen udvarolt egy lánynak és nem akart választani közte és papi ambíciói, elhívása között. „Végül aztán hosszú vívódás után egy mély lelki imaélmény hatására tudtam eldönteni, hogy a nőtlen papság az én utam.”

Bár Atanáz atya fejében sem fogalmazódott meg a szemináriumi jelentkezéssel egy időben a nőtlen papi pálya gondolata, Pannonhalmán a bencés környezet elültette benne a szerzetesség gondolatát. „Amikor megszületett bennem a vágy, akkor erre sem a görögkatolikus egyház, sem én nem voltam felkészülve, így egy évtizedet kellett várni, hogy ez beérhessen.” - emlékezett vissza a miskolci püspök.

Ehhez a beéréshez nem kis mértékben járult hozzá, hogy a Gondviselésnek hála Fülöp és Atanáz atya Rómában tanulmányaik során összetalálkoztak, és közös kollégiumukban minden nap együtt végezték a görög zsolozsmát. Fülöp atya szerint Atanáz atya volt rá akkora hatással, hogy az elindította a görögkatolikus szerzetesség felé. Mivel a rendszerváltás előtt a magyarországi szerzetesrendek nagy részét feloszlatták, így 1989 után először csak ők ketten voltak a magyar bazilita rend papjai.

Fülöp atya ezen az estén sokat beszél római katolikus gyökereiről, hogy szinte a jezsuitáknál nőtt fel, lelkesen gondol rá vissza,mennyire elhivatottan énekelték testvéreivel a korban oly divatos gitáros beat énekeket. Aztán a szeminárium hozott ezzel kapcsolatban változást az életében: „Volt arról egy mély megélésem, hogy a görögkatolikus liturgikus szövegek teológiai tanítások, hiszen ugyanazt tanuljuk, amit éneklünk, mint amit imádkozunk. Nálunk a lelkiség, a teológia és a Liturgia fantasztikus egységet alkot, ami nem könnyen adja meg magát, de én ebbe a szemináriumban teljesen beleszerelmesedtem.” Ott követezett el – mondja – az én Liturgikus megtérésem.

A beszélgetés második felében az atyák cigánypasztorációs elkötelezettségükről vallottak.

A roma szakkollégiumok intézménye abból indult ki – magyarázta Fülöp érsek-metropolita, hogy cigány fiatalok jártak össze, egyszer a jezsuitákhoz mentek, egyszer Máriapócsra, aztán Forrai Tamás vetette fel az ötletet, hogy miért nem csinálunk nekik egyetemi kollégiumot, és Balog Zoltán miniszterként mellénk állt. Fülöp atyához sokáig nem tartozott roma szakkollégium  Debrecenben, de mindig elment a találkozókra és amint lehetősége volt rá, létrehozott egyet ő is.

11 éve egyszerre négy roma szakkollégiumot alakult:Debrecenben a református, Budapesten a jezsuita, Nyíregyházán az evangélikus, Miskolcon a görögkatolikus egyház fenntartásában. 

Az est moderátora, D. Nagy Márton a beszélgetés végén a roma szakkollégiumok jövőjét firtatja. Arra kíváncsi, az előttünk álló nehéz időkben is lehet-e úgy működtetni ezeket, ahogy eddig.

Orosz Atanáz püspök atya szerint valóban nehéz kihívások előtt állunk, de a görögkatolikus szakkollégiumoknál alaposan alakítja a hozzáállást a közösséggel kapcsolatos kollégiumi, szemináriumi és szerzetesi tapasztalat is. „Volt olyan elgondolás, hogy virtuális kollégiumot kellene csak működtetni, de nekünk a vérünkben van, hogy közösséget csak testi közelségben lehet megélni, és hosszú éveken át csiszolódni kell egymáshoz, hogy ebből valami jó gyümölcs szüretelhető legyen. Így a jövőben sem szeretnénk tágítani az eredeti elgondolástól, hogy roma és nem roma fiatalok az egyetemi kollégiumokban igyekezzenek együtt lakni, élni, beszélgetni és tanulni. Ehhez igyekszünk az utolsó pénzünk árán is valamilyen keretet biztosítani a jövőben is.” – fejtette ki a miskolci püspök.