Ötven gyermek részesült az Eucharisztiában

A padsorok szélén tölgyfaágak magaslottak, míg a padlót frissen kaszált fű borította a húsvét utáni 50. napon Isten házában. E rendhagyó díszítés szimbolizálta a természetet élővé tevő Szentlelket. Az „erdővé” átalakult templomba érkezett meg a félszáz ünneplőbe öltözött kisfiú és kislány, akik az oltár körül helyet foglalva várták, hogy hosszas tanulás és lelki ráhangolódás után ezen a napon végre részesülhessenek az Eucharisztia szentségében.

Pünkösdnek két különleges himnusza van. A pünkösdi tropár, ami így hangzik: áldott vagy Te Krisztus Istenünk/ ki a halászokat bölcsekké tetted/leküldvén neki a szentlelket. És a pünkösdi Konták: Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, / akkor szétszórta a nemzeteket; / midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, / mindenkit egyesülésre hívott, / hogy összhangzóan dicsőítsük / a legszentebb Lelket. Utóbbi két történetről is szól: az egyik az Ószövetségből való, a másik pedig az Újszövetségből. – kezdte homíliáját Kocsis Fülöp érsek atya.

Az ószövetségi a Bábeli zűrzavarra utal, arra, amikor sokan összefogtak, hogy építsenek egy égig érő tornyot, mert nevet akartak szerezni maguknak. Itt követték el a hibát – fogalmazott Fülöp atya – mert ezzel mind a maguk dicsőségét keresték, ezért nem érthették meg egymást. Mindez azért történt így, mert, ha az ember valamit Isten nélkül akar csinálni annak a vége összevisszaság. „Ha az ember úgy akar valamit felépíteni, hogy azzal nem az Isten dicsőségét akarja szolgálni, akkor abból csak káosz lesz.” – hívta fel a figyelmet a főpásztor.

Hányszor van, hogy bár egy nyelven, magyarul beszélnek nem érti meg egymást a diák és a tanár vagy a kamasz a szüleivel – példálózott Fülöp atya. Azért, mert nem a szeretet nyelvén beszélünk – tette hozzá. – Isten úgy orvosolja a zűrzavart, hogy elküldi a Szent Lelket, hogy egységgé válhassunk benne, vele. Ez jelenik meg a Konták folytatásában, ami már egy újszövetségi történethez, Jézus mennybemeneteléhez, a Lélek kiáradásához köthető: „…midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangzóan dicsőítsük a legszentebb Lelket.” A Szent Lélek, amikor leszáll, egyesíteni akar mindenkit, és ez alkalommal ötven gyermeket kapcsol be az Eucharisztiába. – fogalmazott érsek atya, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Jézus Krisztus testével és vérével rendszeresen élnünk kell, mert bár a Szentlélek egyszer szállt le az apostolokra, de azzal a céllal, hogy utána az Eucharisztiába, mindig újra és újra részesüljenek. Jézus mondja: „ezt tegyétek, ezt cselekedjétek, ezt ismételgessétek az én emlékezetemre.”

Prédikációjában érsek atya is kitért a fűszőnyeggel és faágakkal díszített templomra. „Amikor leszáll a Szentlélek, akkor át kell élnünk nekünk is, hogy a természetnek a duzzadó ereje, amely éltető erő, az átjárja az egyházat és bennünket is. Ezt az életerőt kapjuk meg és ezzel az Isteni erővel, Jézus Krisztussal kell élni minden nap.” – zárta gondolatait a metropolita.  

Ez a nap egykor az apostolok életében hozott nagy változást, ezúttal pedig a gyermekeken volt a sor. Áldoztatásukat maga érsek atya végezte.

A szertartás végén a szülőknek is „feladatuk volt”. Ők kezüket a gyermek fejére helyezve anyai és atyai áldásukat adták elsőáldozó fiúkra vagy lányukra.

Az elsőáldozókat és hozzátartozóikat a főpásztor meg is vendégelte az érseki rezidencia udvarán, ahol a gyermekek oklevelük mellett proszforát is kaptak vagyis a keleti egyház kovászos kenyerét, amiből az Eucharisztia lesz.