Pappá válni az embernek lehetetlen, de az Istennek minden lehetséges - papszentelés Dunaújvárosban

Nem meglepő, hogy a templomba szinte nem lehetett beférni, de a kinti kivetítőn minden dunaújvárosi és a környékről érkező hívő követhette a gyönyörű papszentelési szertartást és így együtt imádkozhattak azért, hogy Szaplonczay Máté “méltó” legyen.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya prédikációját annak a hangsúlyozásával kezdte, hogy amikor az isteni Szent Liturgiában valakit áldozópappá szentelünk, elsősorban az Isten átalakító erejéről kell beszélnünk, gondolkoznunk. A Lélek átformál bennünket, ahogy annak idején tudatlan halászemberekből hittudósokat és igehirdetőket formált.  

„Már pünkösdre készülve is elmélkedtünk az Isten átalakító erejéről, arról, ahogy a Mindenható a hitványt értékessé teszi, a beteget meggyógyítja, a gyarlót tökéletesíti. Amikor a vakon született vasárnapján arról hallottunk, hogy Jézus földből és nyálból sarat csinált, hogy ezt kenje rá a vak szemére, így gyógyítsa meg őt – megláthattuk mi is, hogy Isten így használ mindent az ő saját céljaira, akaratának megvalósítására. Biztosan nem véletlen, hogy a gyógyítás ezen módját választotta Jézus, hiszen egy egyszerű kézrátétellel is visszaadhatta volna a látását ennek az embernek, de ő inkább ezt a hitvány anyagot, a sarat használta, hogy orvossággá változtassa.”

Fülöp atya a világ teremtéséről szóló magyar népmesei történet felidézésével folytatta az isteni anyagról való elmélkedést.  

„Azt mondja az Úr Lucifernek: Te Ferkó, eredj le a tenger mélyére és hozz fel onnan egy marék földet, hogy megalkothassam a szárazföldet! Lucifer leszáll a tenger mélyére, hozza a földet, de mire az Úristen elé ér, lám, mind kifolyt az ujjai közül, nem maradt benne semmi. Erre mondja neki az Úr: Ejnye, Feri, menj le még egyszer, hozz nekem földet a tenger mélyéről! Lucifer megmarkolja a földet a tenger mélyén, de mire felér a felszínre, megint semmi nincs a kezében. Feri, Feri - mondja az Úr - hogy fogjuk így megteremteni a Földet? Eredje le még egyszer, de nagyon vigyázz, ne gyere föl üres kézzel! 

Hanem Lucifer hiába veselkedik neki, mire fölér a víz felszínére megint üres a keze. Csóválja a fejét az Úr. Aztán meg azt mondja: Mutasd a kezed! Nem maradt a körmöd alatt egy kis földecske? Erre Lucifer észrevette, bizony egy kis körömpiszok valóban ott maradt a kezén. Azt odaadta az Úrnak, aki abból megformálta az egész világot.” Eddig tartott a mese Fülöp atya előadásában, és sokat sejtetően hozzátette, hogy tovább is van még, de most elegendő ez a tanulság, hogy az Úristen a leghitványabb dologból is a legcsodálatosabban tudja megalkotni. 

„Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a személy, aki papságra jelentkezik, csak olyan, mint egy körömpiszok. Szó sincs róla. Nem csak körömfeketéből tud nagyot alkotni az Isten. Amikor embert formál át, akkor elvárja az ember együttműködését is. Máté, bizony sok mindent tett azért, hogy az Úristen ma átalakítsa őt. Hosszú éveken, sőt két évtizeden át tanult. S nem csak könyvekből, hanem a lelkét is munkálva, hogy alkalmas anyaggá váljon az Isten kezében.”

Ám a mese hasonlata mégsem áll annyira távol a valóságtól. Mert ahhoz, hogy valaki pappá legyen, nem elégséges a sok-sok tanulás, nem elegendő az összeszedett lelki munka, készület és sok-sok imádság. Ezektől még nem válna senki sem pappá. Az Úristen átalakító ereje szükséges, hogy valami egészen új szülessen meg: egy olyan szolgálat, életút, amire ember önmagától nem is képes. „Igen, a papi szolgálat a teremtéssel egyenértékű, hiszen az Úristen saját erejét adja át az embernek. Minden egyes papszentelés új teremtés, amelyben átalakítja és isteni erővel ruházza fel Isten az embert. Amikor a fölszentelt pap valahol megjelenik az emberek között, Istent viszi közéjük, Krisztus hatalmát közvetíti.”

Kocsis Fülöp atya az apostoli szakaszban olvasottakról is szólt. „Hallottuk az elgondolkodtató buzdítást: Örüljetek, és legyetek tökéletesek. Máskor is találkozunk ezzel a meglepő felszólítással a Szentírásban: Legyetek tökéletesek! Amikor valaki papságra vállalkozik, erre a tökéletes útra lép rá: másként nem érdemes, fél szívvel, nem túl rossz pappá válni nem érdemes. Mégsem lehetetlen ez a tökéletessé válás, ha nem úgy képzeljük el, mint holmi befejezett dolgot, művet. Amikor egy élőlényt soha nem lehet késznek, befejezettnek tekinteni, ez esetben a tökéletesség maga az irány. Azaz hogyha Isten akaratával egyezik az élete, akkor tökéletesen irányban van.”

Amikor egy pap tökéletességre törekszik, a saját fejlődését tűzi ki életcélul. Az elmúlt évek tanulmányai alkalmassá tették Mátét arra, hogy az Isten átformálja. Ezek után kezdődik csak az igazi tökéletesség útja, az Isten akarata szerinti út. Ha ő a tökéletesség útjára lép, akkor fogja tudni az embereket is az Úr felé vezetni, bátorítani. Tökéletessé lenni lehetetlen? Ami az embernek lehetetlen az Istennek lehetséges. Pappá válni az embernek lehetetlen, de az Istennek minden lehetséges. 

Isten már kis legényke korától kiválasztotta Mátét, és amikor ő másfelé vágyódott is lelkében, a jó Isten akkor is tudta, hogy végbeviszi rajta az ő akaratát: mert hozzá igazodott Máté akarata is. Amikor a papszentelésben imádkozunk, éppen azért tesszük ezt, hogy aki isteni erejével pótolja a hiányokat, a gyarlókat tökéletessé teszi, ezt a szerpapot Istenhez és a szolgálathoz méltó áldozópappá szentelje.