Pappnék lelkigyakorlata Máriapócson

Pál Feri atya, római katolikus pap a testi, lelki, szociális egészség tudománytárából merítve megfontolandó iránymutatást próbált adni az életvezetéshez és a társas kapcsolatok gyümölcsöző megéléséhez. Előadásának központi témája volt a családi egyensúly, a „jólét a családban”.

Gondolatait a jó és a kóros egyensúllyal, ill. jó és rossz egyensúlyvesztéssel indította. Hiszen életünkben egyszerre törekszünk egyensúlyra és keressük az egyensúlyvesztést. „Mert néha az egyensúly és néha az egyensúlyvesztés az, ami a legnagyobb segítségünkre van” – mondta.

Egy amerikai családterapeuta gondolait idézve a családban nem a saját igazságainkat kell bebizonyítani, mert az csupán hatalmi harc volna férfi-nő között. Ha a családban bárki bármiben többet tud, ügyesebb, képzettebb, tehetségesebb, az sosem kritika a többiekre nézve, hanem a családot gazdagítja, akkor ha képesek vagyunk egységben gondolkozni, nem csak személyekben. Ez a kérdés különösen aktuális ma, amikor a nő látszólag, a különböző szerepei mellett egyenrangú félként van jelen a kapcsolatban, de a tradíciók által rájuk rakott elvárások miatt mégis nap mint nap aggodalmat és bűntudatot érez valós vágyai kifejezése miatt. Ezért kiemelten fontos megtanulni szabadon alkalmazkodni, szabadon teljesíteni kötelességeinket, szabadon fejezni ki magunkat és szabadon mondani el, mi esne jól nekünk. Hangsúlyozta, hogy hívőként, Istentől extra segítséget kapunk megtalálni azt a módot, melyben ez szeretetben, családban gondolkodva megvalósulhat. Ha fennáll egy kóros egyensúly, több energiát fordítunk a látszat fenntartására, mint a helyzet megváltoztatására és megoldáskeresésre, és ebből további problémák és patológiák származhatnak.

A biztonság és a szenvedély kettőséről is beszélt. Nőként a családi életben akaratlanul is a biztonságért dolgozunk, igyekszünk a rutinok és közös szokások kialakítására, de ez hordozhatja az unalmassá válás veszélyét. A biztonság mellett szerepe lenne családi életünkben a szenvedélynek, a megszokottból való kitörésnek, hogy feltöltődjünk, mert a család, mint élő rendszer addig marad fenn, míg a működéséhez szükséges energiát fel tudja venni valahonnan. Ez az energia a gyermekvállalástól kezdve sokkal kevesebb lesz, de fontos keresnünk a lehetőségeket a szenvedély megélésére, egy kis „pozitív egyensúlyvesztésre”. A továbbiakban szó volt arról is, hogy hogyan fejezhetjük ki magunkat szabadon, de nem öncélúan. Hiszen a kapcsolatokat nem a problémák teszik tönkre, hanem ahogy egymással probléma esetén bánunk. Rámutatott, hogy a házasságok 69%-a már a második közös évtized felénél megoldhatatlan problémákat mutat, de ott nem történik válás, ahol a felek közt működik a megértés, tisztelet és bizalom. Ha ez nincs, vagy megszakad a kapcsolat, vagy további együttélés esetén a felek kényszerből alkalmazkodnak, s ez visszavezet a kóros egyensúly témaköréhez. „A párok nagy része megoldhatatlan problémákkal él együtt. Min múlik, hogy valakik elválnak mások nem? […] Ebben segíthet nekünk Isten emberszeretete” – zárta gondolatait Pál Feri atya.