Tóth Lóránt
1979-ben született Sajószentpéteren. Rakacaszenden nevelkedett hagyományos, vallásos családban. Gyermekkorától meghatározó volt számára az Egyház közössége, az imádság és az oltár körüli szolgálat. Rakacaszendi ministráns fiúként már korán megjelent benne a papi hivatás gondolata, amely hosszú érlelődési folyamat során bontakozott ki.
Középiskolai tanulmányait 1995 és 2000 között a hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnázium és Szakközépiskolában végezte, ahol mezőgazdasági technikus végzettséget szerzett.
2000-ben kezdte meg tanulmányait a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán. Teológiai tanulmányai során katolikus hittanár diplomát szerzett, majd 2014-ben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola és a Nyíregyházi Egyetem közös képzésében hittanár–nevelőtanár mesterdiplomát kapott.
Életútja során a munka világában is jelentős tapasztalatokra tett szert. Magyarországon és Görögországban egyaránt dolgozott. Ezek az évek meghatározó szerepet játszottak az emberi kapcsolatok, a felelősségvállalás és a mindennapi élet kihívásainak megismerésében. Feleségével, Orosz Veronikával 2005-ben kötött házasságot. Házasságukat három gyermekkel áldotta meg az Úr: Mátéval, Gáborral és Borbálával.
2011-ben került a Hajdúdorogi Egyházmegye szolgálatába, ahol 2018-ig Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya személyi sofőrjeként dolgozott. 2018. február 2-án, Urunk bemutatása (Találkozás) ünnepén szentelték diakónussá Debrecenben. 2018.július 1-jétől Hajdúdorogon teljesít diakónusi szolgálatot. 2018-tól a Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központban nevelőszülői tanácsadóként dolgozott, majd 2022 januárjától a Gyermekvédelmi Központ lelki vezetőjeként szolgál.
A gyermekvédelemben végzett szolgálata során kiemelten fontossá vált számára a rábízott gyermekek, fiatalok, családok és munkatársak lelki kísérése. Ennek elmélyítése érdekében 2023 és 2025 között a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés lelkigondozói képzésben vett részt, ahol mentálhigiénés lelkigondozó végzettséget szerzett.
Papi hivatására nem késői hivatásként tekint, hanem olyan meghívásként, amely már gyermekkorában elkezdődött, és hosszú évek során érlelődött. A rakacaszendi ministráns fiú útját a család, az apaság, a munka világa, a diakónusi szolgálat, valamint a gyermekvédelemben szerzett tapasztalatok formálták és vezették a papi szolgálat felé.
Jelmondata:
„A te jó Lelked vezessen engem egyenes úton.”
(Zsolt 143,10)
Imádkozzunk a szentelés előtt álló lelkipásztorért és családjáért!