"S a Szűzanya fogadta őket" - a Szegedi Egyházközség zarándoklata Máriapócsra

Az Imaórák, a gyaloglás, a hőség és a fáradság vitték egyre közelebb és közelebb a zarándokokat fizikailag és lelkileg az Istenanyához. A máriapócsi megérkezéskor valóban a találkozás örömét élhették meg a zarándokok.

Sárospatakon Pál Miklós atya áldásával és vendégszeretetével keltek útra. A Szent Erzsébet útvonalon haladva, Olaszliszkán a görögkatolikus templomban Imaórával ért véget a napi út. Másnap az Imaóra után, melyet ebben a gyönyörű templomban végeztek folytatták az útjukat.

A tokaji görögkatolikus templomban Gorcsa György atya tartalmas és sok humorral fűszerezett előadását hallgathatták végig. Egy zarándoklatba, hogy végig járható legyen, kellenek kis pihenések, kitekintések. Például Tokajban egy borospince meglátogatása, mely során a miseborral nem "bolti” árucikként, hanem "az emberi munka gyümölcseként" találkoztak.

Tovább haladva az úton Orosz István atya különleges fogadása nyűgözte le a zarándokokat. Jóval a megbeszélt idő után érkeztek, de a templomban a villany és a gyertya világított – várt a zarándokokra. Mintha csak Pilinszky négysorosába csöppentek volna. A pócsi megérkezés meghittsége, a bazilika körüli nagydoxológiás körök, a kegykép előtti imádság már az átölelés élményét adták. Tíz ember elvitte a Szűzanyához az életét, a szegediek szeretetét, gondját, baját, örömét. S a Szűzanya fogadta őket.