Segítsük együtt a szíriai keresztényeket!

A 2011-ben kezdődött szíriai háború immár hat éve tizedeli az ország lakosságát, dönti romba városait, maga alá temetve utakat, házakat, kórházakat, iskolákat, mecseteket, templomokat és a világörökség több ezer éves kincseit. Az ország egykor 23 milliós lakosságából jelenleg 5 millió ember él a környező országokban menekültként, 13 és félmillióan pedig súlyos hiányokkal, betegségekkel küzdenek. Az országon belül maradt, de lakhelyét elhagyni kényszerült emberek több mint 6 és fél millióan vannak, közel 5 millióan pedig nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető területeken élnek, élelem, áram, gyógyszer nélkül, életveszélyben.

Szíria lakosságának a konfliktus kirobbanása előtt körülbelül 8 százaléka volt keresztény, együtt élt itt a korai egyház történelme során kialakult minden felekezet és Jézus nyelvét, az arámit is beszélték néhány kis közösségben. A kereszténység központjai az országnak a háború által leginkább sújtott területein helyezkednek el: észak-keleten, az iraki határ mentén, az aleppói kormányzóságban, amelynek ostroma 2016 decemberében fejeződött be, a libanoni határhoz közeli Homszban és környékén, amelyben mintegy 3 éven át folyt a küzdelem a lázadók és a kormányerők között és természetesen Damaszkuszban, amelynek legősibb, keresztény negyedét, Anániás házának környékét sem kímélte a pusztítás.

A keresztények az Iszlám Állam által elfoglalt területeken szisztematikus népirtás áldozatai lettek, akik túlélték a városok bombázását, az utcai harcok elől a környező falvakba menekültek, amelyekből azonban a közlekedés, az iskolába járás, gyógyszerek beszerzése és az orvoshoz való eljutás is rendszerint lehetetlen feladat. Télen nincs fűtőanyag, az áramellátás pedig szinte alig biztosított. Amint egy aleppói keresztény nő megfogalmazta: „Az életben maradás vágya mindennél erősebb. Minden nélkülözést meg lehet szokni, az éhezést, a hideget és tűző napot, a bombák sivítását. Egyetlen dolgot nem lehet megszokni, a mészárlást és a halált.” A dzsihádista lázadók rendszeresen raboltak el keresztényeket, akiket, ha életben hagyták őket, meggyalázva, váltságdíj fejében engedtek szabadon.

A homszi régió keresztényei háromévnyi pusztítás és rettegés után, 2014 nyarán lélegezhettek fel, amikor a kormányerők és szövetségeseik offenzívája nyomán az iszlamisták fokozatosan kiszorultak a térségből.  A felszabadulást azonban már nem érhette meg a Szíriában négy évtizedet szolgáló holland származású jezsuita pap, Frans Van der Lugt, aki élete utolsó percéig az ostromlott városban maradt, hogy támogassa azt a maroknyi keresztény közösséget, akiknek nem volt hová menekülniük a harcok elől. Az atyát a rendházba betörő, álarcot viselő fegyveresek gyilkolták meg. A keresztény kegyhelyek közül néhány a csodával határos módon menekült meg a pusztulástól. Homszban az Elian mártírról elnevezett 6. századi templom kigyulladt, szerkezete megsérült, ősi ikonjai azonban épen maradtak. Hasonlóan, a csodának tekinthető, hogy a Szent Theotokosz katedrálisban őrzött Szűz Mária ereklyét – ruházatának egy darabkája – nem érte sérülés. A térség egy másik fontos városában, al-Kuszejrben is két éven át dúltak heves harcok, melynek következtében templomát rommá lőtték.

Al-Dmeine al-Sarqije Homsz és al-Kuszejr között található apró, ám ősi keresztény település. A közeli városokból sokan kerestek itt menedéket rokonoknál, barátoknál.  Fiataljai közül sokan a meggyilkolt Frans atya lelki gyermekei voltak. Egyikük, az angol tanár, Busra így mutatta be a helyzetet:

„A falumban mintegy 2500 ember él, többségük katolikus. A térségben 2012-2014-ben dúltak a legvéresebb harcok. Ennek során 2014-ben meggyilkolták Frans atyát, aki az utolsó pillanatig tartotta bennünk a lelket. Rettenetes félelemben éltünk, minden családnak vannak olyan tagjai, akik a harcok során életüket vesztették vagy iszlamisták elrabolták őket. A helyzet azóta javult, de alapvető dolgok még ma is hiányoznak. Télen nem tudunk fűteni, nincs gáz, nincs áram, a falu el van vágva, mert megszűnt a tömegközlekedés. A diákok bérautókkal mennek Homszba tanulni, a betegek nem jutnak be a kórházba, rendelő már nem működik a közelben. Szinte mindenre szükség lenne az iskolaszerektől kezdve áramfejlesztőkön keresztül mikrobuszokig.”Az emberek tehát maradnak, nem hagyják el őseik földjét, ahol a kereszténység gyökerezik. Amit lehet, a két kezükkel építenek újjá, amiben időnként külföldről érkező bátor önkéntesek is segítenek. Jelenlétük, mint minden ide érkező segítségé erős, sok ezer kilométerre is hallható üzenet: „Nem vagytok egyedül, nem felejtkeztünk el rólatok.”

Ezen üzenet és segítő szándék szellemében kérjük, hogy aki teheti, járuljon hozzá a Görögkatolikus Egyház adománygyűjtéséhez, amelyet személyesen juttatunk el Al-Dmeine al-Sarqije lakóihoz. Az összegből a falu áramellátásának biztosításában és a templom tetőszerkezetének renoválásában szeretnénk segítséget nyújtani, illetve a legnagyobb szükségben élők terhein enyhíteni. 

Adományaikat a CIB Bank következő számlájára várjuk: 10702071-69121841-51400006. Kedvezményezett neve: Görögkatolikus Metropólia

A megjegyzés rovatba kérjük, írják be: „szíriai keresztények”. Köszönjük!