Szeretetteljes szolgálattal a béke útján-különleges tárlat Hajdúböszörményben

Bodogán László atya ünnepélyes keretek között nyitotta meg a „Szentek fényében” című tárlatot. Bemutatta a művésznőt, elismerő szavakkal illette művészetét, alkotásait. Anastasia a nyáron megrendezett Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek volt az alkotója, ott találkoztak Sőrésné Molnár Marikával, akinek köszönhető, hogy a kiállítás létrejött. Meghívta templomunkba és megbeszélték, hogy karácsony előtt kiállítást rendeznek tűzzománc ikonokból. A templom egy szakrális tér, így a lehető legméltóbb környezete annak, hogy ikonokat helyezzenek el benne.

A művésznőnek nem ez az első kiállítása. Hajdúböszörményben is meglehetősen ismert, hiszen már több éve a művésztelep résztvevője. Több díjat is kapott, tavaly Káplár Miklós díjjal tüntették ki. László atya beszédében hangsúlyozta, hogy alapvetően az ikonoknak, az ikonábrázolásnak, a színek használatának az ősi klasszikus kánoni szabályait követi a művésznő, amit a munkái híven tükröznek. El lehet mondani, hogy ő egy valódi ikonfestő, aki figyelembe veszi és alázattal alkalmazkodik az ikonográfia szabályaihoz. Az ikonkészítő legnehezebb feladata az, hogy egy láthatatlan, nem anyagi világot kell anyagiakkal ábrázolni, anyagi eszközökkel, technikákkal jelenvalóvá tenni. Hogy lehet a végtelent véges eszközökkel megjeleníteni? Nem lehet… Mégis az ember kísérletet tesz arra, hogy a végtelen Istent saját maga számára láthatóvá tegye.

Amikor ikonokról beszélünk, akkor mindig az Isten világáról beszélünk. Az ikont úgy is lehet mondani, hogy ablak a mennyországra, az üdvösségre. Ha ránézünk egy ikonra, láthatjuk a jellegzetes, nem megszokott kéz-, fej- és testtartásokat. Vagy normál esetben: ami közel van nagyobbnak, ami távol van kisebbnek ábrázoljuk; az ikonokon ez pontosan fordítva van. Azért, mert nem ezt a földi világot akarja ábrázolni, hanem a lényegre akarja irányítani figyelmünket. Ugyanakkor van egy másfajta értelmezése is: mit akar elmondani a kép, egy mozdulat, egy-egy apró részlet az ikonon. A művésznő képein nagyon jól kijönnek ezek a vonások, nagyon szépek és aprólékos részlettel vannak kidolgozva. A tűzzománc kép más élményt, más érzést közvetít az embernek, mint egy fatáblára festett ikon.

Anastasia Vdovkina 

Az alkotó 1993 óta foglalkozik ikonfestészettel, tűzzománc technikával, amit az édesapjától Nyikoláj Vdovkin képzőművésztől sajátított el, aki ennek nagymestere. Folyamatosan képezte magát Oroszországban, illetve Ukrajnában. Számtalan nemzetközi kiállításon vett részt Európában és Magyarországon is. A művésznő vallását tekintve ortodox, nemzetisége orosz és Erdélyben él magyar alkotóművész férjével. Megtudtuk, hogy milyen különleges technika a tűzzománc, nem lehet a festékeket keverni, minden színt külön-külön kell felvinni és 850 fokon kiégetni, égetéskor pedig a színek tónusa változik. E hosszú folyamat során - 15 vagy ennél is többször - ismétlődik, mire elkészül a mű.

László atyát úgy érintette meg az egész ikon készítés folyamata, hogy leképezte az emberi életre: az ember számára az egész élet nem más, minthogy saját magában a Krisztus arcot megalkossa. Az alapot megkapjuk a keresztségben, a bérmálásban. Életünknek minden egyes eseménye egy újabb festékréteg, az erények megvalósulása egy szín, melyet ráéget az ember. Így épülnek egymásra, így alakul ki életünkben a Krisztus kép. Úgy rakjuk életünk során egymásra dolgainkat, hogy életünk végére mi is az Istene előtt egy szép ikon, egy szép Istent emberi módon ábrázoló képpé váljunk. Anastasia magyarul mondott köszönetet a kiállítás megrendezéséért és elmondta, olyan térhatású zománcos technikát is alkalmaz, mellyel kifejezhetővé válik az ikonok legmélyebb jelentése. A rendhagyó tárlat megnyitóján egyházközségünk kórusa is szolgált. Előadásukban szívet-lelket melengető Szent Isten kezdetű ének hangzott el, ószláv nyelven. Meglepetés és csodálatos élmény volt mindannyiónknak, a művésznő sem tudta leplezni meghatottságát. Nagyon örülünk, hogy pont most, itt az ő kiállítása valósult meg templomunkban. Békességet szeretnénk a nemzeteink között, a megbékélést hirdetjük. A templom, az ikon pontosan ennek a helye, ennek a jelképe.  

Anastasia kiállítása egy szép ajándék számunkra az adventi várakozás idején. Köszönjük szépen!