Szinaxárion, nagyböjt ötödik vasárnapja

A test összeomlott egykor, de fölemelkedett a lélek, takard be, föld, Mária halott csontjait! 

Mária tizenkét éves korában megszökött szüleitől, és Alexandriában tizenhét éven át paráznaságban élt. Aztán puszta érdeklődésből sok zarándokkal együtt elment Jeruzsálembe, hogy ott lehessen a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Mindenféle kicsapongásban és helytelen cselekedetben élt, és sok embert magával rántott a romlás mélyére. Amikor azonban ott a keresztfelmagasztalás napján be akart menni a templomba, háromszor, sőt negyedszer is valami láthatatlan erőt érzett, amely megakadályozta őt a belépésben.

Töredelmes szívvel megígérte, hogy megváltoztatja életét, és bűnbánattal fogja engesztelni Istent. Erre a templom felé fordulva már könnyedén beléphetett oda. Miután lerótta hódolatát a szent kereszt előtt, még aznap elhagyta Jeruzsálemet, s a Jordánon átkelve a pusztaság legelhagyottabb részébe ment, ahol 49 éven át élt egészen kemény és emberfölötti önmegtagadásban. Egyes-egyedül Isten imádásának szentelte létét. Élete végén találkozott egy Zoszima nevű remetével, akinek kezdettől végig elmondta élettörténetét, majd megkérte arra, hogy áldoztassa meg a legszentebb titkokkal. A remete pedig a következő év nagycsütörtökén megtette ezt.

Az azt követő évben azonban már az ugyanoda visszatérő Zoszima holtan találta meg őt a földön fekve, s mellette ezt a szöveget olvasta: Zoszima, ide temesd el a szerencsétlen Mária holttestét. Ugyanazon a napon haltam meg, amelyen megáldoztam. Imádkozz értem!” Halála 565-ben történhetett.

A szentéletű asszonyra április elsején emlékezik az egyház. A mai napon pedig a szent nagyböjt végének közeledtével azért rendelték el az ünneplését, hogy a hanyag és bűnös embereket bűnbánatra buzdítsák a szentéletű anya példájával.

Az ő közbenjárása által, Istenünk, irgalmazz nekünk és könyörülj rajtunk!

Amen.