A mai ünnep gyökere a 9. századik nyúlik vissza, amikor nagy veszély fenyegette Bizánc városát. A hívek a templomba menekültek, és amikor hittel imádkozva végezték a szertartást, egy András nevű diakónusnak csodálatos látomása volt: azt látta, Szűz Mária kiterjesztette palástját a közösségre, az ellenség pedig eltűnt. Erre emlékezve, október első napján Makó katolikusai együtt imádkoztak településükért és annak csoportjaiért.
A most vasárnapi ünnepen pedig a görögkatolikus templom felszentelésének évfordulójára emlékeztek a hívek, amelyet pénteken a Szent Efrém Férfikar hangversenye vezetett be.
– Sokat látott falak ezek; mindenki lelki otthona, ahová tartozunk, ide hazatérve kérhetünk és hálát adhatunk. Ez a hajlék látta és érezte az Istenszülő oltalmát, amely megvédte és megtartotta ezen hosszú időn keresztül – hangsúlyozta Lipcsák Tamás. Az alkalom szónoka beszédében az oltalom jelentőségét fejtette ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy aki ennek részese, annak felelősséggel kell cselekednie és nem lehet passzív elszenvedője a sorsának.
Hozzátette, Mária Istennél közbenjáró szerepet vállal, és kipótolja bennünk azt, ami hiányzik, de csak azt, amire nem vagyunk képesek. Személyével arra ösztönöz és bátorít, hogy ne álljunk meg útközben, hanem továbbvisz és segít bennünket. A közvetítés mellett pedig az Istenszülő mindig tevékenységre is serkent. – Imádság, Isten ismerete és az ebből fakadó szeretet cselekedetek: ez a három ismérve az élő, Krisztus akarata szerint működő közösségnek – foglalta össze a nagykállói parókus.
A makói görögkatolikus templom címünnepe a Szent Liturgiát követően körmenettel és szeretetvendégséggel záródott.