Tizenhat kilométernyi zarándoklat a közeledésért - Böjte Csaba testvér Álmosdon

A székelyhídi templomban Böjte Csaba útnak indító miséjét követően több mint 200, a ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója gyermekotthonaiból a partiumi kisvárosba érkezett gyermek és kísérője kelt útra reggel, hogy 16 kilométer megtétele után kora délután megérkezzen Álmosdra, a Kölcsey-házhoz.

Ott már több mint 100 helyi, debreceni és a környékbeli falvakból érkezett hívő és tisztelő várta a zarándokokat. Böjte Csaba köszöntője után az országhatár túloldaláról érkezett gyermekek közül néhányan kordokumentumokon alapuló, szívhez szóló, gondolatokat ébresztő zenés-irodalmi előadásban mutatták be Kölcsey Ferenc életét.

A nemzetegyesítés gondolata

– Minden mise végén elénekeljük a Himnuszt, és a nyári ittlétem alkalmával tudtam meg, hogy Kölcseynek emlékháza van Álmosdon. Rácsodálkoztunk, hogy Székelyhídhoz milyen közel van egy Kölcsey-emlék; akkor határoztuk el, hogy gyalog is átjövünk ide. A Himnusz szerzője a mi gyerekeinknek példaképe, eszményképe lehet, hiszen korán elveszítette látását egyik szemére, árván nőtt fel. Gondok közepette nem elkeseredünk kell, hanem talpra állnunk és továbbmennünk, és úgy, hogy ha lehet, a nemzetünk asztalára még értéket is adjunk – válaszolta a Naplónak a zarándokút előzményeiről Böjte Csaba.

– A magyar kormánynak van a nemzetegyesítés gondolata. És az annyira meglepett, hogy az innen 15 kilométerre lévő székelyhídi plébános most ismerkedett meg az álmosdi plébánossal. Itt vagyunk egymás szomszédságában, összetartozunk, és mégis a kommunizmus alatt húzott erőszakos határ annyira belénk ivódott, belénk égett, hogy nincs átjárás, nem járnak egymáshoz az emberek. Pedig ugyanaz az Érmellék, ugyanaz a tájegység, a vidék, sok minden közös.

„Harminc évvel a határok, a vasfüggöny lebomlása után egy kicsit furcsa, hogy még mindig nógatnunk kell magunkat, hogy megfogjuk egymás kezét. Addig járjuk ezt a határt, ameddig el nem koptatjuk!” Nagyon remélem, hogy egyszer az álmosdiak eljönnek Szentjobbra, Hegyközszentimrére. Sok olyan táj, érték van a környékünkön, amely mindannyiunkat gazdagabbá tudna tenni.

Lesz folytatás

– A zarándokút gondolata Csaba testvér június 28-ai álmosdi látogatásán fogalmazódott meg. Akkor tudta meg, hogy van itt egy ház, ami Kölcseyhez köthető, és eredeti valóságában megmaradt. Teljesen elérzékenyült, hogy azokon a padlókon lépked, amelyen annak idején Kölcsey Ferenc az első lépéseit megtette. Már akkor azt mondta, hogy ezt minden magyar embernek látni kell. És ő azt szeretné, ha a gyermekotthonaiból minél több gyermeket el tudna hozni.

Akkor abban maradtunk, hogy a gyermekek érkezésének és Böjte Csaba ismételt látogatásának időpontját a Bocskai-csata évfordulójának napja köré tervezzük. Szinte napra pontosan, 415 éve volt a csata. A Székelyhídról indult zarándoklat megállt az emlékműnél, azt megkoszorúztuk, és utána folytattuk a 16 kilométeres menetet, a zarándokutat – fogalmazott az egyik szervező, Papp Gyula, majd elmondta, hogy Csaba testvér ki is nyilvánította: egy év múlva eljönnek, és megnézik, hogyan fejlődött az a kis fa, amelyet a zarándoklat tiszteletére ültettek a Kölcsey-ház udvarára.