Elek Antal szervezőlelkész atya szervezésében és vezetésével két, élményekben gazdag közösségi napot tölthettünk Pannonhalmán és környékén kirándulva mi, szombathelyi, soproni és zalaegerszegi görögkatolikusok. A harmincfős csapat, mely a három szervezőlelkészség híveiből tevődött össze, a vasárnapi záró liturgiára inkább családdá formálódott, a közös imádság, szeretet és élmények hatására.
A vecsernye, az utrenye, és a liturgia, Antal atya elmélkedései és prédikációi, vagy a közös éneklés lélekben gazdagítottak minket, míg a társasjátékok, esti tábortűz, szalonnasütés, a séta kézműves-vásárban pedig vidámságra hangolt bennünket. És mialatt lelkesen készültünk a vasárnapi liturgiára a bencés szerzetesek temetkezési helyén, az erdei Boldogasszony-kápolnában, kiderült, hogy éppen ugyanakkor az apátsági templomban is görögkatolikus liturgia lesz! A bencés diákok szentmiséjére ugyanis Szaplonczay Máté atyát, mint volt pannonhalmi diákot hívták meg celebránsként.
Nehéz válogatni, szemezgetni a szép, gazdagító élmények közül: erdei séta a ravazdi Szent Villebald templom rekonstruált alapjaihoz és a Sólymos Szilveszter kilátóhoz, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a környékre, a pannonhalmi volt téglagyári emlékhelyen Radnóti Miklósra emlékeztünk, verssel, énekkel. A Szelindek régi magyar zene együttest hallgattuk a Pannonhalma Portán.
Agárfuttatást és bemutatót nézhettük meg a pannonhalmi hegyoldalban, pingpongoztunk és csocsóztunk a Szent Jakab ház udvarán – kicsik és nagyok közösen. De mindenekelőtt beszélgettünk, imádkoztunk, együtt örültünk a káprázatosan szép októberi színeknek, a pannon tájnak, Isten teremtett világának. Annak, hogy együtt lehetünk, hogy hálát adhatunk, és megtapasztalhattuk: Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! / mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.”