- Kezdőlap
- Hírek
- Rólunk
- Adattár
- Liturgia
- Élő közvetítés
- Lelkiatya
- Kapcsolat
- Akadálymentesített változat
Pocsaj régen a nagyváradi egyházmegye fennhatósága alá tartozott. A Fekete-Körösök vidékéről ide betelepülő román nemzetiségű lakosság azonban 1743-ban jelezte Rómához való csatlakozási szándékát. Ettől az időponttól tehát a magyar lakosság mellett a román ortodox kisebbség a görögkatolikus egyházi szervezet tagja lett. Az idő múlásával a román nemzetiségű lakosság körében végbement a nyelvcsere és az asszimiláció folyamata, s mára az utódok szinte teljesen elveszítették sajátos „bihari nyelvjárásukat” – írja Kanyó Árpád, a Karászi Esperesi Kerület esperese a korabeli adatokra hivatkozva.
Az ikonosztázion története
A bizánci rítusban szinte nélkülözhetetlen ez a liturgikus berendezési tárgy, Pocsajban 1830-hoz kötődik az első írásos bizonyíték annak meglétéről. A XX. század közepére azonban nagyon rossz állapotúvá vált a fából készült szerkezet. 1957-ben meg is kezdődtek a munkálatok és az ikonosztázion azonnali lebontása. A püspöki jóváhagyásról azonban - érdekes módon - semmi említés nem történik. Azonban a képeket mégis értékesíteni kezdték. A helybeliek emlékezete szerint ezek közül sokat az egyik szomszédos ház, Mikola Péter lakásának padlására vittek: a vászonra festett képek azonban elporladtak, jó néhány pedig eltűnt közülük. Szemtanúk szerint a képállvány faanyagát egyesek nyúlketrecként hasznosították. A fennmaradt iratok alapján a pocsaji ikonosztázion lebontásának hátterében a kor latinizáló mentalitása állhatott. A múlt századi görögkatolikus világképbe nem illettek bele az ikonfestészet tradicionális alkotásai, ezek a katolikus szellemiségtől „idegennek”, zavaró tényezőnek bizonyultak. Így történhetett meg sok egyházközségben az ikonosztázionok lebontása, és ekkoriban köszöntött be a szobrok egyfajta reneszánsza...
A pocsaji templom új ikonosztázionjának szentelése
A korábbi képek közül összesen hetet tudtak visszaszerezni az egyházközség tagjai, ezeket restaurálták: ezek az ikonok a mellékoltár mellett kaptak helyet. Az új alkotást pedig Janka Gábor atyának köszönhetik, aki gyönyörű munkát végzett. Emellett a pocsajról elszármazott híveknek is nagy-nagy köszönet jár, hiszen az ő adományaik nélkül nem valósulhatott volna meg ez a csodás, liturgikus berendezési tárgy.
Lázárszombaton gyűltek össze a hívek, hogy együtt adjanak hálát az új ikonosztázionért. „Lázár meghalt, eltemették, betették a sírba, már negyed napja volt ennek, és amikor Jézus megérkezik, kiszólítja őt a sírból, Lázár pedig kijön. Az egyház szemünk elé helyezi ezáltal a föltámadás eseményét. Láthatjuk, ahogy Krisztusnak hatalma van élet és halál fölött. Mi is a szereplői vagyunk az eseményeknek” – fogalmazott Kocsis Fülöp.
„Láttat velünk sok dolgot az egyház, most mégis egy ikonosztáziont, egy falat emeltünk ide. Ez furcsa lehet, hiszen eddig mindig láttuk az oltárt, láttuk a papot, mindent, ami a szentélyben történt. Most meg egy fallal takarjuk el a szent eseményeket és cselekményeket. Vajon miért?” - tette föl a kérdést a metropolita.
„A Szent Liturgia nem más, mint az Isten országának a megjelenése. Amikor a Szent Liturgia végén részesülünk az Eucharisztiában, az már a Mennyországnak a terített asztala, ugyanazt a mennyei mannát, az égből leszállott kenyeret esszük, amelyet majd a Mennyországban a mindenható Isten megoszt velünk. Ez azonban szemmel nem látható. Ezt csak a hitünk látja, hogy a kenyér és a bor a Szent Liturgián Krisztus testévé és vérévé lényegül át.”
„A Szent Liturgia igazi eseményét nem lehet fizikai szemmel látni, de most már az egyház segít az itt élőknek, hogy megerősödjenek a hitükben. Ezért is köszönet az ikonosztázionért, hiszen ezáltal gazdagodhatott a templom, a mi hitünk, a település, gazdagodik ez a közösség. Az igazi gazdagodás, hogy a hitünkben erősödhetünk meg” – fogalmazott a főpásztor.
A hat nagyobb ikont nekik köszönhetjük:
A hat középső ikont állíttatta:
Továbbá köszönet illeti a többi adományozót is:
Az adományozóknak és családjaiknak életére Isten áldását kérjük!
