Újraindulás Máriával Isten szeretete felé Máriapócsra

Már alig várta a keresztény közösségünk, hogy a járvány miatti korlátozások után ne csak lelkileg, hanem fizikailag is zarándokolhassunk. A bezártság ideje jó volt arra, hogy elcsendesedjünk, smagányunkban Istenre figyeljünk.

DE, Jézus Krisztus azt mondta, hogy a közösség az, ahol igazán ott lehet közöttünk. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt 18,20)

Ezért elindultunk, felszabadulva a közösségre, felszabadulva a hitvalló krisztusi életre.

Csodálatos élményben volt része, a nyíracsádi görögkatolikus közösségnek a mindenszentek vasárnapjának szombatján és a vasárnapján. Szombati gyalogos zarándoklatra indultunk Elek atya vezetésével 31-en, megtéve a krisztusi életkort idéző 33 kilométert. Az Istenszülő Szűz Mária kegyhelyére látogatva igyekeztünk Istenhez még közelebb kerülni.A zarándoklatunk elmélkedése a tékozló fiú története volt. Egy-egy megálló alkalmával a történetbe helyeztük életünket.

A Guthi-erdőn keresztül haladva szemlélhettük a teremtés csodáit, a fáradságunk eszünkbe juttatta elesettségünket, a zarándok társunkkal való beszélgetés és a meghallgatás gyógyító ereje kísérte utunkat. Köszönjük, a minket, minden körülmények között szerető Istenünknek, az értünk közbenjáróSzűznek, és a bennünket segítő társainknak ezt nagylelki élményt!

Másnap vasárnap az idősebb testvéreink járták be ezt az utat busszal Zoltán atya lelki vezetésével. Részt vettünk a betegek búcsúján Máriapócson. A korai indulásnak köszönhetően már az utrenyén is ott voltunk. A két liturgia között Kiss László atya intézett hozzánk kedves szavakat, majd mindenkinek lehetősége nyílt a bűnbocsánat szentségének felvételére, a betegek kenete szentségénekmegerősítő kegyelmére, majd a liturgián, földi zarándoklatunk fő eseményére az Eukarisztia vételére is.

Megtisztult lélekkel, feltöltődve indultunk haza a kora délutáni órákban.