Ünnepélyes áldozás Kispesten

Mindig várva várt ünnep ez közösségünk számára. Idén azért is készültünk rá különösen, mert az elmúlt években a pandémia miatt sajnos el kellett halasztani.

Tulajdonképpen elsős koruk óta készülnek erre a nagy eseményre a gyerekek a hittan tanulás során, az idei tanévben pedig külön órák is segítették őket abban, hogy elméletben és lélekben is hangolódjanak, elvégezzék első gyónásukat és tudatosan, örömmel áldozhassanak.

A felkészítés követelménye volt a rendszeres, Szent Liturgián és hittanórán való részvétel. Ez megerőltetőnek és kötelező jellegűnek sem mondható a mai kor gyermekének, mert Jozsó atya úgy közelíti meg a Szent Liturgia témáit, hogy a kicsik tátott szájjal hallgatják. Liturgia után pedig a vasárnapi ebéd mellett tovább tudunk beszélgetni róla szülők a gyerekeinkkel.

Az elsőáldozás előtti héten a gyerekek vizsgát tettek hittantudásukból, amit Jozsó atya a legtöbb gyerek esetében a hittanóra keretein belül kért számon, hogy kevesebb legyen az izgalom a gyerkőcök részéről.

Majd az elsőáldozást megelőző szombaton részesültek a gyerekek először a bűnbocsánat szentségében. Izgatottan álltak az udvaron az árnyékot adó szőlő lábainál és szorították kis kezeikben a papíron összeírt apró bűnöket. Egymás után sorban mentek gyónni és mindannyian boldogan, felszabadultan, mosollyal az arcukon tértek vissza hozzánk, szülőkhöz, akik ebben is igyekeztünk gyermekeink előtt járni jó példával.

Másnap még a természet is velünk ünnepelt. A gyerekek nagy lelkesedéssel és izgalommal érkeztek meg családjaikkal és rokonaikkal. A lányok fehér ruháikban, a fiúk férfias eleganciával várták, hogy bevonulhassanak a templomba.

A szertartás alatt több megható pillanat is volt: a közös gyertyagyújtás, a közösen, de határozottan mondott Hiszek egy… imádkozása, aztán pedig eljött a várva várt pillanat. Elsőáldozók lettek gyermekeink.

A megható pillanatoknak még nem volt vége: hagyománnyá vált ugyanis, hogy minden gyermek mögé odaáll a szülő az első szentáldozás után, és közösen elmondják a szülők imáját. Ezektől a pillanatoktól még azok az édesanyák is elérzékenyültek, akik addig nem és az apukáknak is könny futott a szemébe. 

A nagy eseménysorozat a parókia udvaron megrendezett agapéval zárult.

Itt köszönjük meg mindenkinek a segítségét, amellyel szebbé tette elsőáldozóink nagy napját!