A családias hangulatú ünnepségen Szabó Irén, a múzeum igazgatója fölidézte, miként emelkedett ki a sárból 2020 októberétől kezdve ez az épület, melynek építése során mindenki tudása legjavával kívánta szolgálni a múzeum ügyét.
„Noha az intézmény még nem nyílt meg, mégis elkészült, és ahogy az édesanya újszülött gyermekét megpillantva felejti el a szülés fájdalmait, számunkra is úgy vesznek a feledés homályába az építkezés nehézségei ezt a csodálatos épületet látván.
A múzeummal mondhatni teljessé vált a görögkatolikus egyház intézményrendszere, hiszen mind pasztorális, mind szociális, mind oktatási területen jelen vagyunk, kulturális téren azonban volt még hiányérzetünk. Vannak levéltáraink, van egy egyházművészeti gyűjteményünk, de az egész görögkatolikus kulturális és történeti örökség feltárásának, kutatásának, a tárgyörökség mentésének, kezelésének, bemutatásának nem volt gazdája. Reméljük, hogy ez a közel 2000 m2-es épület olyan mérföldkő és olyan intézmény lesz, mely nemcsak az ide betérő látogatók, de egész egyházunk evangelizációs munkájának is méltó helyszíne lesz.”
Fülöp metropolita elmondta, vasárnap szintén hasonló élményben volt része, amikor a még műszaki átadás előtt álló tócóskerti templomban tett látogatást, mely óriási élmény volt minden jelenlévőnek. „Hivatalosan ugyan még nem a miénk a templom, de mi már magunkénak éreztük. Hasonlót érzek a múzeummal kapcsolatban is.
A napokban találkoztam az új nunciussal, aki azt mondta, nagyra tartja azt a kettősséget, amit a keleti egyházban lát: egyszerre ősi és modern is. Görögkatolikus közösségünknek hűségesnek és bátornak kell lennie. Hűségesnek a hagyomány, az értékek megőrzése terén, és bátornak a haladásban, és abban, hogy tudjuk tartani a lépést a világgal. Ez a kettősség jellemzi ezt az épületet is. Igaz, hogy a múzeum nem templom, de számunkra a görögkatolikus múzeum szakrális tér is egyben.
Nem volt könnyű olyan szakrális teret kialakítani, amely egyben funkcionális is. Ez a kettősség jelenik meg az épületben: hogy miközben csodálatos liturgikus értékeket mutat be, mégsem csupán múzeum, hanem előremutató intézmény, missziós hely is. Nem azért építettük föl, hogy csupán azt mutassuk meg, hogy a régiek milyen szép dolgokat alkottak, hanem azt is, hogy hogy kik vagyunk most, a jelenben. A múlt értékeit ajándéknak tekinthetjük, a jövőt pedig feladatnak - úgyhogy nagyon sok feladatot is ad ez az épület.”
Balázs Mihály, a múzeum tervezője megköszönte egyházunk ismételt bizalmát (ő tervezte a múzeum szomszédságában álló Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolát is.) „Élmény volt ezt az épületet tervezni, mert mi alapvetően házakat tervezünk, de látva e növekvő közösség dinamikáját, örömmel fogadtam el az új kihívást. Fontos megújulnunk. Ezt fejezi ki ezt az épület is, mert a múlt értékeit hordozza a mai korban, modern formában.
A múzeum szorosan kapcsolódik a városhoz. Látszik a templomból, a főiskoláról, a gimnáziumból, az általános iskolából és a színházból is. A nyugalmat is árasztó üvegfalak nem elkülönítik, hanem szerves részévé teszik, és szimbolikusan is összekapcsolják a várossal.
A múzeum helyiségeinek megtekintése után Gál Attila, a kivitelező Palladian Kft. ügyvezetője ünnepélyesen átadta a múzeum kulcsait Fülöp atyának, aki azokat tovább adta Szabó Irén igazgató asszonynak.