Van Húsvétunk! - Az ország nyugati felén élő görögkatolikus papok személyes üzenetei (1. rész)

Ha már nem találkozhatunk most velük, az ország nyugati felében élő paptestvéreket arra kértük, küldjenek néhány húsvéti gondolatot a híveknek, akik talán minden eddiginél jobban szomjazzák, vágyják a feltámadást. 

Czirják János atya, Fő utcai káplán üzenete:  

                                              "Van Húsvétunk!"

Az emberek szomorúak, csalódottak, el vannak keseredve. Sokan nem gondoltuk volna, hogy 2020 után az idei év is a koronavírus árnyékában fog telni. Volt aki azt mondta, hogy csalódott, hogy idén sem lesz Húsvét. Valóban idén sem tudunk hagyományosan ünnepelni. Sokan nem találkozhatnak szeretteikkel, nem ünnepelhetnek templomban, olyanok is vannak, akik nem mozoghatnak, nem szerezhetik be a sonkát, nem lesz kalács sem sok asztalon.

Sőt rengetegen veszítették el szeretteiket, munkájukat, került veszélybe egzisztenciájuk. Kijelenthetjük, hogy ezek a dolgok valóban beárnyékolják a Húsvét ünneplését. De tegyük fel a kérdést: Vajon tényleg nem lesz idén Húsvétunk?

Az apostolok 2000 évvel ezelőtt készültek a Pászka ünnepére, de az ő ünneplésüket is beárnyékolta Jézus kálváriája. Be kellett zárkózniuk, menekülniük kellett, féltek, ők sem tudták hagyományos módon megtartani az ünnepet. Mi is félünk, mi is be vagyunk zárva, nehéz helyzetben vagyunk, de ha megfigyeljük, hogy az apostolokkal mi történt, rá kell jönnünk, hogy a nehézségeket, a problémákat felváltja az evangélium.

Krisztus feltámadt! Ennek az örömhíre boldogsággal, szeretettel töltötte meg az apostolok szívét. Rájöttek, hogy a problémák ellenére Isten mindig velük van, és az üdvösséget ajándékozza nekik. Jézus meghalt, de a halállal legyőzte a halált. Megváltott minket, nem a földi bajainkból, nem betegségeinkből, hanem lelkeinkért adja önmagát, az Ő szeretetét. Ez azt jelenti, hogy az Isten uralma, a Ő szeretete, a Mennyek országa mindannyiunk jussa.

Krisztus feltámadt! Ez az amit ünneplünk. Legyen bármilyen nehéz is a helyzetünk, érezzük magunkat bármennyire is messze a templomtól, a pászkás kosártól, Isten velünk van és üdvözíteni akar minket. 

Jézus szenvedett és feltámadt értünk. Van Húsvétunk! Amen.

Sivadó János, gödöllői parókus atya üzenete:  

                     „Krisztus egész műve, amit értünk tett, voltaképpen egy nagy szerelmi dráma.” 

Emeletes házban lakó, két szomszédos édesanya megbeszélték, hogy másnap együtt mennek bevásárolni a közeli szupermarketbe. Nagyobbacska gyermekeiket – máskor is előfordult már – otthon hagyták. Amikor hazaindultak, egyre izgatottabbak lettek, mert elrobogó mentők és tőzoltók szirénáját hallották. Elszorult a szívük, amikor látták, hogy az ő házuk lángol, gyermekeik pedig lakásaik ablakában vártak segítségre. Az egyik édesanya pontos utasításokat kezdett adni, hová lépjen, hol kapaszkodjon meg a kicsi… A másik édesanya semmit nem mérlegelve berohant az égő házba, hogy megmentse gyermekét.  

Krisztus egész műve, amit értünk tett, voltaképpen egy nagy szerelmi dráma. Isten mindannyiunk iránti határtalan szeretetének megnyilvánulása. Isten egyszülött Fia belevetette magát bűntől lángoló világunkba. Nem méricskélt, nem latolgatott. A végsőkig elment. A halálig. Mert ő maga mondta, nincs senkinek nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért. De a halál nem tarthatta hatalmában, hiszen Őbenne Élet volt. Legyőzte halállal a halált, és nekünk, sírban lévőknek, Életet ajándékozott!  Járjon át mindnyájunkat ez az öröm!    

Janka Ferenc veszprémi esperes üzenete:

                                                     „Egyetlen olvasmányom” margójára 

Az istenek színevesztett szalónját,/ a fakó űlőkékre és/ a törtkarú székekre helyezett/ gesztusokat, /a lombok meg a zápor és a szél/ együttesét,/ az istenek és köztünk ernyedő/ fonal irányát olvasom,/ a megoldás becsvágya és /kényszere nélkűl,/ mint legelső/ és legutolsó,/ egyetlen olvasmányomat. (Pilinszky: Egyetlen olvasmányom)                                                                                   

Pilinszky János életrajzából tudjuk, hogy a hadifogságba került költő egyetlen magánál tartott könyve a Szentírás maradt. De mi köze lehet a Könyvek Könyvének a versbéli olvasmányhoz? A költő sorai már nem az írásra, hanem a megoldás becsvágya és kényszere nélküli olvasásra fókuszálnak. Nem végeredményt remél, megfejtést keres, használható tudást, oktatható tanítást. Nem is külső vagy belső erőszaknak kell engedelmeskednie. Szabad. Éppen ezért van arra esélye, hogy arra figyeljen, ami igazán, ami egyedül lényeges.

Istennek tetsző bálványok, korszakosnak tűnő történelmi események és művek, a valóság helyett egy anakronisztikus és kopott szalon kellékeinek bizonyultak. A bíbor törvényszékek kopott sámlikká silányultak, az aranycirádás trónusok törtkarú székekké degradálódtak. Az egykor hatalmasok viselt dolgai és művei idejétmúlt tragikomédia jelmezeiként maradtak rajtuk. Megismerésünk horizontján mégis sajátos együttest képeznek a teremtés kertjének susogó lombjaival, az életadó esővel és a szélhez hasonló élet leheletével, amiről nem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy. 

A költő „az istenek és köztünk ernyedő fonal irányát” olvassa. Ariadné fonala a labirintusban való eltévelyedéstől óvott, a párkák fonala az élet eleje és vége között függ. A költő fonala sem feszül. Ernyedt, mert egyik végét sem húzza senki. A fonal irányának olvasása a legszabadabb tett, a legemberibb feladat. Az olvasás iránya persze nem balról jobbra, vagy jobbról balra futó betűk logikája szerint való. Inkább bentről kifelé, a mindenséget versbe szedni vágyó költő lendületével, vagy kintről befelé ahogy Szent Ágoston sugallta, a benső emberben lakó igazságot keresve. 

A természet és a történelem, a társadalom és a saját életünk fonalának irányát olvasni a megoldás becsvágya és kényszere nélkül szabad elköteleződés, szemlélődő élet és ima. Létünk és életünk lentről fölfelé, az embertől az Isten felé, vagy föntről lefelé, az Istentől az ember felé mutató irányának betűzése nemcsak költői élethivatás, hanem mindnyájunk első és utolsó, legfontosabb olvasmánya.

Pilinszky János: Harmadnapon 

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszünhetett dobogni szive -

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.