Idén is dúskáltak a táborozók a programokban, amik közül talán az egyik legjobban várt a Ki mit tud? volt. Kicsik és nagyok csapatokba gyűltek és délelőtt gondosan begyakorolták azt a produkciót, amivel a nap második felében előrukkoltak.
Voltak, akik énekeltek, táncoltak, szavaltak, és még egy komplett esküvőt is eljátszottak a lelkes résztvevők, akiket természetesen „szakmai zsűri” is értékelt.
A vetélkedő végére érkezett meg motoron Fülöp atya, akinek vezetésével parakliszt végeztek. A koraesti szertartásra sem engedett a hőség fogságából, még is hang nélkül, a legnagyobb odafigyeléssel és érdeklődéssel figyelték Érsek atya mozdulatait, szavait azok az embertársaink, akiknek szívében kizárólag színtiszta szeretet lakozik.
Ki az, aki hallotta már azt a szót, hogy szerelmeslevél? – szólította meg a hallgatóságot Fülöp atya, majd elmesélte, hogy a Jóisten nekünk, embereknek írt egy „szerelmeslevelet”, azért mert nagyon szeret minket. Ezt nevezzük Bibliának.
„Ez olyan nagy csoda, hogy a görögkatolikus templomokban az oltáron őrizzük. Nem a polcon, a kamrában, hanem a templomban, a legszentebb helyen: az oltáron. Itt őrizzük az evangéliumot, aminek jelentése: jó hír, örömhír” – emlékeztetett érsek atya, aki arra figyelmeztetett mindenkit, hogy szeressük egymást minél jobban, mert ha ez nem lesz így, akkor az olyan lenne, mintha nem vennék elég komolyan az Úr Istent és az ő „szerelmeslevelét”.
A szent beszéd végén pedig arra kérte a táborozókat, hogy tiszteletük és szeretetük jeléül csókolják meg a Bibliát.
A táborlakókkal egy-egy napot Orosz Atanáz miskolci megyéspüpök illetve Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök is eltöltött.