"Vegyük észre Isten ellenállhatatlan szeretetét!" - beszélgetés Fülöp metropolitával a Húsvétról

A nagyböjt és a nagyhét utolsó három napját „szent három napnak” nevezzük, amelyben az egyetemes kereszténység a hit legfontosabb misztériumára, Jézus megváltó szenvedésére, halálára és feltámadására emlékezik. Olyan eseményeket rejt e három nap, amely az Istennel kötött szövetség legmélyebb titkait tárja fel.

Fülöp érsek-metropolita atya a Debrecen Televízió Erőnk forrása című műsorában azt mondta: a nagycsütörtök egyik fontos mozzanata az utolsó vacsorai lakoma mellett az, hogy Jézus megmossa az apostolok lábát. Ez a görögkatolikus szertartások fontos eleme is, amikor a püspök vagy a parókus teszi meg ezt tizenkét férfinak.

- A járvány miatt már tavaly is és idén is elmarad, hogy a lábakat mossam a templomban. Pedig ez nagyon szépen megjeleníti Istennek azt a magatartását, hogy ő hogyan fordul felénk. Isten letérdel az ember előtt és megmossa, megcsókolja a lábát. Ezt adja nekünk tovább tanításul, hogy mi is ezt tegyük egymással – mutatott rá érsek-metropolita atya.

Hozzátette: az is megdöbbentő jelenség, hogy az egész világ – a tengerek, az állatok, a csillagok – dicsőíti Istent, de az ember az egyetlen teremtmény, amely vissza tudja utasítani az Isten iránti hódolatot, és ezt a szabadságánál fogva meg is teszi.

- Ez azonban nem akadályozza meg Istent abban, hogy ő mégis leboruljon és megmossa az apostolok lábát. Vegyük észre Isten leküzdhetetlen, ellenállhatatlan szeretetét: én falat tudok emelni és nem engedem be a szívembe, az életembe, és Isten ezt megengedi, ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy a szeretetét kifejezhesse felénk – mondta a főpásztor.

A görögkatolikus metropolita arról is beszélt, mennyire fontos a bűnbánat: a bocsánat az a szó, amely „az ember részéről mindent helyre rakhatna”. Kiemelte: ha valamit elrontottunk, de megbánjuk, Isten megbocsát nyomban nekünk. Minden helyzetből van újrakezdési lehetőség. A nagypéntek egész drámája erről szól: akár minden elveszhet, a végtelen Isten mindent a mi életünkre tud fordítani.

Fülöp metropolita atya rámutatott: a kereszt, a szégyenfa, amelyet Jézus dicsőséges jelképpé tett, ma sem állítja meg az ember tagadását, elfordulását. Pedig Jézus „önmagát szegezi oda a keresztre” – fogalmazott – ezáltal lehetővé téve azt, hogy minden bűnből van visszaút, s ezt a lehetőséget végérvényesen megadta nekünk, embereknek.

Az érsek-metropolita arról is beszélt, hogy Isten például a Noéval vagy az Ábrahámmal kötött szövetségben is valójában önmagát kötelezte el arra, hogy mindig irgalommal fog az ember felé fordulni, ám az ember újra és újra hűtlenné vált hozzá.

- Jézus végérvényesen megújítja ezt a szövetséget, a saját vérével köti meg. Ő az a főpap, aki a saját vérével megy be a szentek szentélyébe, hogy azt bemutassa a népért – mondta.

A teljes beszélgetés IDE kattintva tekinthető meg.