Véradás, ételosztás és betegek kenete Debrecenben

2018. február 4-én, vasárnap, a 10:00 órakor kezdődő Szent Liturgia során szolgáltatták ki a betegek kenete szentségét Debrecenben, az Attila téri főszékesegyházban. Ehhez kapcsolódva, hagyományteremtő szándékkal, véradást szervezett a Görögkatolikus Parókia. Ezzel is szeretnék támogatni az idős, beteg testvéreket. Emellett párhuzamosan a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat ételosztást tartott a rászorulóknak. 

A betegek kenete 

Ezt a szentséget azok a hívek kaphatják meg, akik betegség vagy öregség miatt veszélyben forognak. A szentség erőt ad a szenvedés elviseléséhez, egyesíti a beteget Krisztus szenvedésével önmaga és az Egyház javára. Hozzásegítheti a gyógyuláshoz, a bűnöket megbocsátja, ha a beteg nem tudott gyónni. A betegek kenete szentségében részesülhetnek mindazok, akik súlyos vagy tartós betegségben szenvednek; illetve egészségi állapotuk súlyosabbá válása ezt indokolja. 

Az evangéliumi szakasz így szólt: Mt 25,31-46 

Így szólt az Úr: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, és vele a szent angyalok mindnyájan, akkor leül majd fönséges trónjára. Elébe gyűjtik mind a nemzeteket, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek.« Erre így válaszolnak neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?« A király erre így felel nekik: »Bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt e legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek.« Akkor a balján állókhoz is szól: »Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, idegen voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és börtönben voltam, és nem látogattatok meg.« Ekkor ezek is így válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« Erre majd ezt feleli nekik: »Bizony mondom nektek, amikor ezt nem tettétek meg e legkisebbek közül egynek is, nekem nem tettétek meg.« Ezek örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig örök életre.” 

Kapin István parókus egy fontos mondatot emelt ki: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! „Ugye ezt hallottuk az utolsó ítéletről szóló evangéliumban, első hallásra azonban az ítélet szó az embereket megrémíti. Jó hír viszont, hogy előtte itt áll ez a mondat: van egy nektek készített ország. És minél erősebb a mi hitünk, annál életképesebb, szeretetteljesebb, krisztusibb az életünk itt a földön.

Úgy gondolom, hogy a mai evangéliumi felvetésben, amikor látunk valakit éhezve, szomjazva, mezítelenül, akkor a mai napon egy kicsit meg is dicsérhetjük magunkat. Hiszen ebben a görögkatolikus közösségben ma híveink vért adnak, a másik oldalon ételt osztanak, a múlt héten szegényeket látogattunk meg hideg élelemmel. Ahhoz, hogy továbbra is ilyen szépen tudjunk hinni és dolgozni, szabad közben egy kicsit meg is dicsérni magunkat és így már bátrabban várni az ítéletet.” – zárta sorait a parókus atya.